Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XII. Fejezet. Holoczén képzödmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö Keszthelyen, a fürdőházaknál Keszthelytől délre ...... Fenék pusztán, a Zala torkában . 3'10 m. 2-70 » 5-00 » Azonban a partokon és az olyan helyeken, amelyeken a víz áramlása erősebb, ilyen a Tihanyi-szorulat, a Tihanyi-félsziget keleti partmelléke, a Kenesei-part, ott a fenék lágy iszapja csak 1 m.-nyi, sőt annál is kevesebb. Számos kísérletből meggyőződtem, hogy a Balaton teknője az 1*20—1"80 m. mélységű víz alatt a lágy fenékiszap alatt az északi partok alatt hirtelen mélyedő, a vízszíntől számítva 4"50—5"00 m. mélységű, keménytalajú; ez a mélység a zalai partvidéken alig fekszik valahol a víz szélétől 50—60 méternél nagyobb távolságban. A déli vagy somogyi partvidéken ellenben a vízszéli sikér, kemény padmaly, amelyet a parttal egy közösen futó, vízalatti homokgátak, «gerendekek» kísérnek, 3—500 méternyire befelé a víz szélétől még lábolható, vagyis a víz felette csak 1'50 méter. Ettől a vonaltól beljebb azonban hirtelen mélyed a vízfenék 4 méternyire, sőt azon túl is. A déli parti régiónak ezen mélységeiben nincs iszap, hanem homok, amely a tó szélességének 1/ i— 1/ 5-részéig a feneket ellepi. Több helyen, ú. m.: Kenese, Balatonaliga között, Balatonföldvárnál, Faluszemes, Balatonlelle, Fonyód, Balatonberény előtt, végre Fenék és Keszthely között a Balaton vízszélén és elég szélesen a vízszéli padkán is a pannoniai-pontusi rétegek kemény homokos agyagja van a fenéken. Az északi parton is több helyen tapasztaltam, hogy a víz szélén —- sokkal kisebb szélességben ugyan, mint a keleti, a déli és a nyugati partokon — az alaphegységnek pannoniai-pontusi agyagját, sarrnatiai mészkövét, sőt Almádi—Paloznak, Akaii—Badacsony (Ábrahám) között permi és triaszkőzeteit is marja a hullám. Szigorú következetességgel mindenütt ott tapasztaltam ezt a Balaton vízszélén, ahol a tó felé kinyúló partfokok és magaslatok vannak, amelyeknek sarkait a szélhajtotta hullámok lenyesték és a parti áramlás a legyalult vízalatti padkát mossa. Fonyód alatt 3 m.-es víz alatt pannoniai-pontusi agyagot kotortunk a fenékről. Ezekre a helyekre a halászok figyelmeztettek, mert «boczkó > név alatt jól ismerik őket, mint a fogasok kedvelt tanyázóhelyeit. Amíg tehát a Balaton 4—5 m. mély, kemény teknője a déli part mentén a tó közvetlen fenekén van, addig az északi parti régióban iszap fedi azt, amelynek vastagsága a vízmélységgel egyenlő, sőt nem egy helyen a vízmélységet is jóval túlhaladja. A somogyi homokos parttal szemben a zalai iszapos part a Balatonnak jól ismert sajátsága. Ezzel együtt benn van a köztudatban, hogy a déli part sikér és az északi part ellenben köves és mélyvizű. Ez a megismerés annyiban helyes, hogy az északi parton, csekély távolságban a víz szélétől, attól 30, legföljebb 50 m.-nyire már elborítja az embert a víz; a déli parton ellenben 3—500 m.-nyire mehetünk befelé, amíg elveszítjük lábaink alól a feneket. Amíg azonban a zalai partokat a víz szélétől befelé 2 m. mélységű fenék kíséri, amely csak a tóközépen túl mélyed 4 m.-nyire, addig a somogyi parton 1 km.-nyi, sőt Siófok környékén ennél kisebb távolságra is a 4—5 m. közötti mélységek vannak a part közelében. A holoczénkori Balaton teknőjében kétségkívül az uralkodó északi irányú (NNW, NW, NNE) szelek uralma okozta a fenékbeli lerakodások olyatén eloszlását,
