Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 475 Csak négy fajt u. m.: Valvata (Cincinna) macrostoma STEENB. Hemisinus acicularis FÉR. Fossa rina obtnsalis PFR. Hydrobia cf. longaeva NEUM.-L nem találunk a Balaton és környékének most élő fajainak BRANCSIK, DADAY J., W EISS A RTHUR és KORMOS T.-tól 1 összeállított lajstromaiban. Ezek közül is az egyiket a Fossarina obtnsalis PFR.-í KORMOS T. 2 a fejérvármegyei Sárrét lápföldjének egyik helyéről mint ritka alakot említi. A három megmaradó, a Balaton környékére nézve kihalt fajt a Valvata (Cincinna) macrostoma STEINM.-Í, a Hemisinus acicularis FÉR.-Í és a Hydrobia cf. longaeva NEUM.-Í Városhídvég Kavicsosdombjáról és a siófok—fokszabadi Sáfránkert nevű magas partnak régibb faunájából ismerjük. Ezeknek a lelőhelyeknek alsó pleisztoczénnek tekinthető kihalt fajairól, tehát a Balaton fenekének mélyebb lerakodásait is csak pleisztoczénkorúaknak ítélhetjük. Ezek a rétegek', a besülyedt és talán még a felvidékről lecsapó bakonyi széltől is mélyebbre vájt balatoni mélyedésben, közvetlenül a pannoniai-pontusi altalajon fekszenek. A 1 e v a n t e i rétegeknek legcsekélyebb nyomát sem leltük, a fúrások adatai között. Ellenben erős bizonyítékok vannak arról, hogy a pleisztoczén lerakodások kezdetén a Balaton medrének közepét is törmelék föl halmozódások és defladált kavics eh át szárazföldi képződmények borították el a pannoniaipontusi altalajon és ezek között si k é r, kisterjedelmű tavakkal, szülém lett meg a Balaton (Lásd a 274. ábrát az 514. oldalon). Az 5—7 m. mélységekben a mostani középvízszín alatt megtalált tőzegnyomok pedig azt bizonyítják, hogy a Balaton vize a geologiai közelmúltban még a mai 3'50 m. közepes mélységű fenekénél is mélyebben állott; amikor partjain nagykiterjedésű tőzeglápok terültek el és nyilt víztükre nagyon kicsiny lehetett. Hogy milyen korú a tőzeg, annak nyomozását az ezutáni kutatásoktól kell várnunk. Kényelmesség szempontjából veszem ezt a tőzegtelepet, a Bataton pleisztoczénkorú, lerakodásainak befejezőjéül, illetőleg a holoczén üledékek kezdetéül. Szoros harmóniában van ez a Balatonfenéken felismert régi, valószínűleg ópleisztoczénkoru a mostaninál mélyebben fekvő, eróziós bázissal. Ennek bizonyságául a Siócsatornának 1897—1901. években történt szabályozása alkalmával Városhídvég környékén tett megfigyeléseimmel igazolom. Városhídvégnél a 3'5 m. mély csatornának frissen ásott oldalán a 245. ábrán látható rétegzést láttam. A csatorna falának homokos agyagja alatt, Vj t km.-nyire Városhídvég felett, tőzeges réteget láttam, amelyből egy Sus-scrofa L. koponya került elő. A Balatonfenék holeczén lerakodásairól alább lesz szó. Ott fogom közölni azokat a tanulmányokat, amelyeket PANTOCSEK JÓZSEF dr. kir. tanácsos barátom a tóneféki iszapban levő baczillariákról szíves volt kérésemre nagy fáradozással végezni 1 A Balaton biologiája. I. rész. XI. szakasz és II. Pótlék. 8 A fej ér vármegyei Sárrét geologiai múltja és jelene 20. és 57. old ; Paleontologiai függelék, IV. köt. VIII. közlemény.
