Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

II. Fejezet. A permi szisztéma. A verrukano és a grödeni homokkő

38 .4 Balaton környékének geologiai képződményei. vivő országút mentén, törmelékkel elfedett területen bugyog fel közel a veres homokkő északi határához Néhány év óta foglalva van és palaczkozzák. Mindezek a vizek a vérkúti forrást kivéve, a permi veres homokkőből fakadnak és a többi közönséges források hőmérsékletét mutatják. A széndioxidot meg a vizet ezekben a forrásokban különböző helyről származottaknak gondolom. A víznek neutrális, a többi vidékbeli közönséges kutakéval egyező hőmérsékletét tekintve — az sem bizonyos, vájjon nem heterotermák, azaz változó hőmérséklettel bírók-e ezek a vadozus vizek — nem nagy mélységből származnak. Ellenben a széndioxid az eltűnt vulkáni működés utolsó fázisaként nagy mélységből származik, vagyis juvenális eredésű lehet és a permi homokkövet mint a vidék legrégibb üledékét hasadékokban járja át. Kizártnak tartom, hogy a savanyúvizek széndioxidja a Balatonmellék bozótjainak, vagy Kékűton a Kornyi-tó és a burnóti rét mocsarainak terméke volna. A veres homokkő nedvességben nem bővelkedik, nyáron csakhamar kiszáradó száraz talajt ad, melyet alacsony tölgy és csererdő borit aljfa nélkül. Épp azért maradt meg rajta az erdő, mert köves és sziklás, termőföld nélküli talaja szántóföldre nem alkalmas. Miként Budapest környékén a hárshegyi homokkövet, akként a Balaton mellékén a permi veres homokkő alkotta hegyeket erdő tporitja, és csak a lapos, mélyen fekvő helyeken, a hol az elluvium megmaradt és a homokkőnek lágy, agyagpalás, mállott magasabb rétegei terülnek el, van rajta a talaj mívelés alá fogva. A veres homokkő magaslatain több 30—40 m -es siker nélküli kútásást ismerek az Almádihegyen és Révfülöpön. A veres homokkőből álló hegyeken csak ott sikerült vízre találni, a hol a fillites agyagpalát elérte a kútakna; Felsőörsön a Felsőhegyen a fillitbe mélyített kútfenék gyűjt kevés vizet. Annál feltűnőbb a veres homokkő vízszegénysége, minthogy a szomszédos werfeni rétegek alkotta területeken, miként ezt BÖCKH J. is megfigyelte és hangsúlyozta mindenütt még a magaslatokon is: így Felsőörsön, Hidegkúton és Tóvázsony körül bővizű kutak és források fakadnak. SCHAFARZIK FERENCZ műegyetemi tanár barátom szives volt néhány permi veres homokkő példányt tüzetesen megvizsgálni. Ezekről közlései emígy szólnak: «Permi veres homokkő, Csatárpuszta, heverő darab. Makroszkoposan: apróbb szemű likacsos kvarczhomokkő, elég sűrűn apró, behintett muszkovitlemezkékkel; a likacsokban élénken vöröses színezésű s ez a vasoxidszerű vörös szín adja a homokkőnek jellemző színét. Sósav még forralás közben is csak gyenge pezsgés közben oldja e vöröses vasoxidszerű anyagot s az így nyert sárga oldat igen erős ferri-reakciót ad. Mikroszkóp segítségével e homokkő vékonycsiszolatában először is a kőzet túlnyomó részét tevő szögletes kvarczszemecskéket figyelhetjük meg, melyeknek általában víztiszta belseje folyadék-üregek zsinórjaival van tele; e folyadéküregekben mozgó libellák láthatók. Zárványok ezek, melyek folyó szénsavtól eredőknek tarthatók. E kvarczszemek általában olyanok, mint a gránitok kvarczai, úgy hogy közel levő az a gondolat, hogy e homokkő kvarcztörmeléke elrombolt gránithegyből eredhet. — Imitt-amott még koptatott, erősen fénytörő, kissé sárgás kristálykák is láthatók a kvarczban, melyek valószínűleg zirkonok.