Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
458 4L Balaton környékének geologiai képződményei. A termelőtalaj alatt a bevágás aljáig csigákat tartalmazó, sárgásán erezett szürke homokos lösz van és ez alatt a bevágás fenekén szürke homok látszott plauorbis, succinea és lymnophysa csigákkal. Körülbelül 119 m. t. sz. f. magasságban van ennek az édesvízben lerakodott mocsári-csigás homoknak a színe. A bevágás fenekéről szegletes dolomitkavics került fel. Ez a kavics a Hévíz—Páhoki völgyet kíséri és Keszthely felől jön ide le. Hévízcsatorna és a Zalavölgy között, a 112—130 m. t. sz. f. magasságú löszhátnak zalavölgyi lejtőjén a Lajosmajor és a Kálmánmajor között 119 m. t. sz. f. magasságban 8—10 méterrel a Zala ártere felett szintén kavicstelep húzódik végig; észak felé 150—1'80 m. vastag igazi lösz fedi. A hegyhát belseje felé a kavics kiékelődik, tehát jelleges völgyi terrászképződmény ; diónyi, ritkán tyúktojás nagyságú kvarczgörgetegek alkotják. A kavics zsákosán, csillámos homokmedrekben ül és édesvízi csigatöredékeket tartalmaz. Kétségtelenül a Tűrje—Zalaszentgrot—Kehida közötti kavicsterrászhoz tartozik a Kálmánmajor melletti kavicsterrász is, amelynek pleisztoczén korát a szentgróti mammuthleletek kétségtelenül megállapították. Nevezetes, hogy a fent közöltek szerint a vasútvonaltól átszelt hátságnak keleti oldalán, Sármellék közelében is van a lösz alatt kavics. Ez azonban a Kálmán major alattitól lényegesen különbözik. Nemcsak annyiban, hogy mélyebben csaknem a domb tövében fekszik, hanem még inkább azzal, hogy túlnyomólag szegletes vagy alig kopott dolomitdarabokból áll, amelyek kisebb-nagyobb, mogyorótól ökölnyi nagyságban liaza breccsává állnak össze. Ez a dolomitbreccsa megegyezik azzal a murvával, amely Keszthelyen a Polgárvárosban és magában a városnak 130 méter tengerszine feletti magasságú lapjain elterül. A város alvégén levő Szentmiklósi temetőben 125 m. magasságban van hasonló dolomitkavics. Innét a Sármelléki kibukkanás csak 4 km.nyire fekszik. Egy olyan törmelékkúphoz tartozik ez a dolomitmurva, amely a Keszthelyi dolomithegység Vári völgyéből indult ki és lankásan lejtő takaróval fedte el a Keszthely körüli hátságot, valamint Gyenes-Diás alközségek környékét is a völgyületek kialakulása előtti egyenletes pannoniai-pontusi korú abraziós terraszon, térszínen. A vasútvonal a Zalavölgyét Zalaapáti alatt szeli keresztül, ahol 0'70—0'80 m. vastagságú tőzeges bereksárban ásták a töltésnek széles anyagárkát. Ebben hosszú szenesedett fatörzsök hevertek és a hatalmas fák gyökértönkjei meredeztek ki az árok fenekéből. A vasútnak zalai hiújánál talaj fúrások is történtek. Z IEGLER E. úr, az építést vezető mérnök, szíves volt velem a fúrás eredményét közölni. A 108 m. t. sz. feletti térszín alatt: 070—0'80 m. vastagon sötét bereksár, alatta 3'00—5'00 m. vastag szürke és kékesszürke agyag, fatörzsekkel, ez alatt pedig kavics feküdt. A Zalaegerszeg alatt a Zalavölgy síkja alatt 6—10 m. mélységben 234. ábra. A sármelléki vasútbemetszés adta talajszelvény. Mérték 1 : 100. a szürke homok Planorbis, Succinea és Lymnophysa-val, alatta szegletes dolomitkavics, b szürke, homokos lösz (0'50—0-80 m.), c sötétbarna homokos-agyagos termőföld (0"80—1*80 m.)
