Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
391 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A vízválasztóról északfelé alig van a térszínnek esése ; a Kis Magyar Alföld csaknem a vízválasztó magasságával terjed a Rábavölgy középső szakasza felé. Nyugat felé a rónaság fokozatosan emelkedik a Zala és Vas vármegyék határán elterülő alacsony fensíkra, amelyen a kulmináló tetők a 260 m. t. sz. f. magasságot megközelítik. A Zalavölgy jobbján emelkedő, észak-déli irányú, magasabb hegyhátak kulisszaszerű elrendezésben emelkednek ki 40—50 méterrel, ebből a fensíkból. E meridionális irányú hegyhátak egyike Türjén a Zala baloldalára is átmegy. A pannoniai-pontusi rétegekben nagyon kevés feltárás van ezen a vidéken. A fensíkok többnyire aprókavicsos homokkal, kaviccsal és mészalkatrészét vesztett lösszel vannak takarva. A kavicsnak hova sorozását a fossziliák hiánya bizonytalanná teszi. .Néhol mioczénkorú kavicstakarókat is lehet sejteni bennük. Fiatalabb kavicsleplek kétfelől nyúlnak le a pannoniai-pontusi altalajra: északnyugat felől a Rábamelléki magasabb fensíkokról, délkelet felől pedig a Nagybakony 400 méternél magasabb tönkfelületéről. Minthogy ezekről a kavicstakarókról külön óhajtok összefoglalólag értekezni: itt is csak a kavics alatti kétségtelen pannoniai-pontusi rétegekről lesz szó. A tágabb értelemben vett Bakony északnyugati lejtőjén is hasonló módon vannak a pannoniai-pontusi rétegek kifejlődve, mint a megelőző fejezetekben leírt veszprémi, somogyi és zalai Balaton-környezetben. Vagyis alul agyagból és homokosagyagból, felül homokrétegekből állanak; legfelül pedig vékony mészkonkrécziós agyagtakaró fejezi be a sort. A régibb magaslatokat durva turzás-kavics és konglomerát veszi körül és néhány helyen az egykori erős hullámveréssel megtámadott és áramlással mosott partokon a lejtőket óriási konglomeráttal borítja. A parti turzás konglomerátjának hozzátapadását az alaphegységben különösen tanulságosan lehet látni a sümegi „Haraszt" nevű legelő felett nyíló felsőkrétakorú mészkőfejtőkben. Itt 260 méterre emelkedik föl a durva parti konglomerát. 220 és 260 m. t. sz. f. magasságban kizárólag felső krétakorú márgás mészkőből és nummulites-mészkőből állnak a strucztojás nagyságig növekedő tojás és gömbalakú sima görgetegek; a meredekség tövében parasztház nagyságú nummulites-mészkőtuskók vannak laza mészkőkonglomerátba ágyazva. A Haraszt laposán pedig abradált krétamészkő bukkanik ki, mint a pannoniai-pontusi tónak vízszéli padmalya. Még lejebb, a krétakorú mészkőből álló plioczén-színlőn a Csabrendeki és Jánosházai útelágazás körül nagy kavicsgödrök, „ murvavágók - vannak. Ezekben a durva homok és kavics, poligén anyagú. Permi veres homokkő, fehér, színes kvarcz és sok fekete kvarczit, finomszemű kvarczit és arkóza, nummulites-mészkő krétamészkővel vegyesen hever benne. Lófejnagyságú tuskók is vannak a kavicsban és különösen érdekesek a Csúcshegy inoceramussal jellemzett felső krétakorú rétegeiből származó, mélyen kimart márgás mészkődarabok; a pannóniai parti hullámzás erős korrozióját gyönyörű példányok illusztrálják (213. ábra). Temérdek kisebb-nagyobb éleskavics is hever a Haraszton, valamint a Sümegtől délre fekvő mészkőterrászon is, amelynek turzásfedte lépcsőjéről már fent szóltam. 1 Nagyon nevezetes az, hogy a sümegi kőfejtőkben 260 m. magasságig ér föl a durva turzás, ugyanaddig a nivóig, amelyben a pannoniai-pontusi lerakodások magassági határát a Balatonfelvidék egyéb helyein és a somogyi halomvidéken is felismertem. 1 Lásd a 190. oldalon.
