Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
382 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 kövek" alatt megy el az út; ezeknek rögös sziklái 140—170 m. szintközben a Csobánczhegy oldalán szintén laza homok között ülnek. Valamennyi imént leírt jelenség között a kövágóörsi Kőhát a legjellemzőbb és bízvást a hazai természeti szégségek közé sorozható. A permi homokkő területeiről szólva már leírtam, hogy a permi homokkőtől való elkülönítését megokoljam. 1 BÖCKH JÁNOS ugyanis a kövágóörsi Kőhát kőtuskóit, a tőle alsótriaszkorú tarkahomokköveknek mondott vereshomokkőhöz tartozóknak írta le. A Kállai medencze homok- és homokköpereme kétségtelenül az ide benyúló öbölnek vízszélén, parti dünék alakjában keletkezett. Élénken illusztrálja ezt a kövágóörsi hosszú Kőhát, amely a Kishegyestűtől a helységen át egyenes vonalban terjed Kisörsig; olyaténkép, hogy a délről kinyúló permi homokkőből álló alacsony hegyvonal kiugró orrait (Tepecshegy, Kisörsi hegy) érintve, a közbeeső öblökben mocsaras, agyagos mélyedéseket rekeszt el. A parti áramlásnak nyilvánvaló közreműködését lehet ezekben, mint típusos parti homokgátakban, felismerni. Az is világos, hogy az a pontusi-korú állóvíz, amely őket létrehozta, ezeknek a parti zátonyoknak lerakodásakor ezeknél magasabbra nem emelkedett. Lehetséges az is, hogy azt a 21 méteres színkülönbséget, amely a Kövágóörsi 180 méternyi és Szentbékállai 200 méternyi kőtenger között van, a későbbi egyenlőtlen kiemelkedés okozta. Kiviláglik azonban a kőtenger anyagának szemnagyságából az is, hogy elég gyorsfolyású patakvíz szállította északnyugat felől a homokot és görgeteget a Kállai pontusi-korú öbölbe, amelynek partjain a szél munkájának is ki volt téve. A Kállai medencze keleti végén, a szepezdi Kopaszhegy és a Hegyestű közötti nyergen, kb. 200 m t. sz f. magasságban sok permi vereshomokkőből való durva görgeteg van; a maiaknál magasabb hegykörnyezetből kellett ezeket egy gyorsáramlású, nagyesésű pataknak alászállítania. A Gyulakeszi melletti Papsapka kövek homokban ülő konglomerát sziklái laza homokkal és kavicscsal folytatódnak lefelé a Tapolczai síkságra és fölfelé az Egervölgyben Monostorapátiig, sőt ismét észak felé a Taliándörögd és Szőcz közötti 200 m. magasságú nyeregre lehet őket nyomozni. Onnét azután csakhamar a Bakony északnyugati lejtőjére érünk, ahol 220—250 m. tengerszín feletti magasságban találtam föl kavicstakarókat. Ezek északnyugat felé szélesedő mélyebbfekvésű elhelyezkedésükkel törmelékkúpok módjára, vagy patakdeltákként érnek le az alsópontusi korbeli színlőre. Erről egy következő czikkben lesz még szó. 2 Hogy milyen erős volt a pontusi kor egész tartama alatt az a parti áramlás, amelynek a Kállai-medencze alsó pontusi korú parti homokturzásainak keletkezését tulajdonítom, azt bizonyítják az északnyugati Bakonyaljának kavics és aprókavicsos 1 Lásd a 36. oldalt. 2 A Kállai medenczében, valamint a Lesencze völgyben és a Tapolcza körül elterülő homokkő és konglomerát finomabb anyagát szintén víztiszta szegletes kvarcz jellemzi, amely a mélyebb partmelléki pannoniai-pontusi rétegre ráfeküdve, a Balatonra tekintő Balatonfüred—Révfülöpi lejtőn és pontusi színlőn is széltében felismertető sajátosság. DR. VENDL ALADÁR kérésemre megvizsgált egy-egy Köveskálláról és Szentbékálláról származó homokpróbát. Ezeknek túlnyomó kvarczanyaga közt még a következő ritkább ásványszemeket ismerte föl: Magneszit, gránát, rutil, diszthén, sztaurolit, turmalin, czirkon, epidot, korund, augit, biolit és klorit, mikrolin. DR. LIFFA AURÉL pedig az Alsódörgicséről hozott homokpróbában gázbuborékos kvarczszemek között: orthoklaszt, mikrolint (egy szemet) és gránátot (melonitot) talált.
