Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
363 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Jól hasadó, szép padokban nyugvó, becses építőanyag ez; kár, hogy nincs sok belőle és hogy a kezdetleges fejtéssel a meglevő keveset is nagyon pazarolják. Mintegy 4—5 m. ennek a vaskos homokkőnek a vastagsága. Konkordáns fekvésben és szelid nyugati dőlésben vannak a Vári völgy plioczén rétegei ú. m. : a felső lemezes, vékonypadú, építő-homokkő a közbeszórt szegletes dolomitkavics és az alsó vastag homokkőpad. Az utóbbi a régi bányákban a réteglapra merőlegesen volt hasadozva, míg az erdőőri ház alatti új fejtőkben 45°-os keletre hajló álrétegességgel láttam szeldelve. Innét 1911 tavaszán szedtem a fent megnevezett fossziliamaradványok egy részét Ahol a homokkő a jobboldali dolomitsziklákkal meredek falban érintkezik, az érintkezésen 2—4 mm. vastag, kemény barnavaskő-kéreg tapad a homokkőhöz; a dolomit pedig néhány cm. vastagságban hófehér lisztté hull szét. A dolomitfalakon elmosódott nyugati dőlésű rétegezést véltem felismerhetni. A 40—50 m. széles száraz völgysiknak baloldalán valamivel alacsonyabbak a dolomitlejtők (197. ábra). Ezeknek szikláin NW 27°-os és SW 20°-os dőlésirányokat mértem egymáshoz közelfekvő pontokon. Ez a zavaros rétegzés arra utal, hogy a pannoniai-pontusi rétegek lerakodását megelőzőleg már tektonikus rés volt, itt, amelyben a plioczénkorú vizek üledékei egy szárazföldi száraz kavicslerakodással megszakítva rakódtak le. A pannoniai-pontusi rétegek közti szegletes dolomit-kavics a száraz völgyek fenekén elterülő jelenlegi szegletes kavicstól semmiben sem különbözik. Kétségtelen, hogy itt már a plioczénkor vízszíningadozásai közben is a mostaniakhoz hasonló fizikai viszonyok uralkodtak. Vagyis száraz, felszínileg lefolyó vízben szűkölködő volt akkor is a völgy. Túlnyomóan homok és laza rozsdás homokkő alkotja a keszthelyi fődolomit hegység plioczén környezetét Karmacs, Vindornyaszőllős, Bazsi, Sümeg, Tapolcza, Balatonederics tágabb környékén is. A Zalaszántó—Zsidi medenczét északról környező Tátika csoportbeli bazalttakarók ezen a homokon nyugosznak. A völgyek fenekén Zsid körül 180—190 m. t. sz. feletti magasságban agyagrétegek vannak, hasonló magasságban mint Sümegnél a kopaszhegyi agyagfejtők. Ilyen magasságban terül el a Keszthelyi hegység párkányán és Sümeg— Tapolcza—Sáska—Szöcz—Nyirád között az a nagykiterjedésű abraziós síkság, amelynek fődolomitján a paleogén és a neogén lerakodásoknak csak foszlányai maradtak meg. * * * Keszthelyen az Andrássy-téren, a főgimnázium épülete előtt 1910-ben ártézi kutat fúratott a város. ZSIGMONDY BÉLA vállalkozó mérnök úr szívességéből, amenynyiben ő a fúrópróbákat a m. kir. földtani intézetnek ajándékozta, módom volt az átfúrt rétegek sorát megismerni. A kút nyílása 123 m. tengerszín feletti magasságban van és a fúrás 150 m. mélységig tárta fel az altalajt. Felülről kezdve 1 m. vastagságú, kövekkel teli, sárga, homokos agyag alatt lemezes homokkő, agyag és agyagos homokkő váltakoznak 24 m.-ig, vagyis a Balaton vízszín-nivójáig. Ebből a rétegből Keszthely északkeleti részén egy ház alapozásakor temérdek Limnocardium Schmidti M. HOERN. került elő. Azután : 24'53 m.-ből finomszerű, fehércsillámos, meszes-agyagos homokkövet, 40'90 » valamivel durvább magnetitszemes homokkővet, 44'00 » finomszemű, gránit, pegmalit, fehér- és sárgaszínű kvarcz, porfir, permi homokkő és fekete lidiai kő tarka anyagából álló, galambtojás nagyságú
