Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
338 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 holoczén időbeli szinlője mintegy 272 méterrel terül el a közép víz felett. Sárgás homokból áll itt a part, de a víz szélén szürke agyagot mar a hullámverés. Ezen a homokpadon elég széles padmaly terül el, amelyre a meredek falba élesen bevágódott vízmosás szakadékából egy törmelék-kúp borul reá. Ettől délre a padmalyon, egymás mellett szabálytalan 0 50—0'60 méter mély gödrök sorakoznak; ez a régi kavicsos balatoni parti kavics vagy turzás. Itt vannak a tihanyi gyerekek «kecskeköröm» bányái, amelyekből a Balaton régi hullámaitól kecskeköröm alakuakká koptatott Congeria ungula-caprae búbmaradványai, egyéb fossziliák töredékeivel együtt, bőven találhatók. Ezekről a gödrökről származik a partnak «Gödrösoldal» neve. A törmelékben lévő vastagtestű Congeria-teknők az említett szakadásból származnak. A vízmosás aljában még szürke homok van, amelyben VITÁLIS ISTVÁN 1 megfigyelése szerint egy Congeria balatonica PARTSCH-OÍ és C. triangularis PARTSCH-OÍ és Unió Halavátsi BRUS. tartalmazó kövületes réteg ül. Ezen réteg felett 25 cm.-el a vízálláshoz képest mintegy 11 —12 m. magasságban, a Balaton színe felett, látható az a 80 cm. vastagságú, lumasellás breccsás réteg, amelyből a torrensvizek a törmelékkúpra temérdek C. ungula-caprae kagylót lehordanak. VITÁLIS I. idézett értekezésében a tó színétől számított körülbelül 45 m. magasságig, ahol 15—20 m. vastagon vízszintesen rétegzett bazalttufa fejezi te a rétegsort, egymással váltakozó homokos agyag és homokrétegek között 15 kövületes réteget talált; csaknem mindegyikben benne van a Congeria Balatonica PARTSCH és a Vivipara Sadleri. Azonban miként a Eehérpart rétegsorában, itt is a felső rétegek mind sűrűbben tartalmazzák a Melanopsis Entzi BRUs-át is. A Tihanyi félsziget harmadik fossziliás lelőhelyét a délnyugoti Szarkád-part oldala nyújtja. Ennek tüzetes sztratigrafiai leírását is VITÁLIS IsTVÁN-nak köszönhetjük. 2 A Szarkádi erdő egy nagy partrogyáson van. Fiatal, 1885—1892-ben ültetett erdő fedi az azelőtt kopár oldalt, melynek tövében azelőtt szekérrel járható út vezetett a tihanyi révből Aszófőnek; 1895 húsvét keddjén körülbelül 300 méter hoszszában a meredek Szarkádoldal leomlott, a lecsúszott és összetorlódott agyag- és homokrétegek és a rajtuk nyugvó erupcziós bazalttufa a posztvulkános édesvízi mészszel khaolikusan rogytak le a Balaton vizéig és annak partszélét, sőt fenekét is helyéből kimozdították. Az omlás még mindig mozgásban van és 15 év óta járhatatlan az Alsó-Szarkádi erdő alján a part. A 165 m. tengerszín feletti magasságban levő fensík leszakadt oldalán 140 m. magasság felett van szálban álló feltárás; itt mintegy 30 m. magasságban a tó színe felett egy erupcziós kürtő megszilárdult belsejét láthatjuk. Rendetlen összevisszaságban, kisebb-nagyobb bazalttufa és laza breccsa rögök és tuskók, szürke, sárga és sötétbarna pannoniai-pontusi agyagtömbök, iszapos homokkődarabok apró mészkonkrécziókkal telt, bazalthamus és bazaltlapillis tufafoszlányok alkotják a szabad falat. Az egészet sárga, csillámos agyagos homokkőerek hálózzák be (173. ábra) ezek felfelé vastagabb agyagos, tömeges padokban egyesülnek. Mindezekre, vízszintesen, levelespalás édesvízi mész borul reá. Alul ez a palás édesvízi mészkő bazalthamuval, agyag- és iszaprétegecskékkel váltakozik, növényrészeket és faleveleket is tartalmaz. 1 VITÁLIS I.: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik, 12—17. oldal. Paleontologiai függelék. 2 A balatonvidéki bazaltok, 144—149. old. ; Geologiai függelék.
