Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

I. Fejezet. A paleozoos képződmények

15 kvarczos íillit bukkant elő; ebbe még 84 m.-ig lementek és előbb lágyabb, morzsalékos, sok apró limonit szemet, gömbölyű kvarczot tartalmazó iszapot, utóbb szilárdabb kvarczos fillitet fúrtak meg: a paloznaki és alsóörsi szericzites kvarczos Íillit hasonmását. Később, hivatalos szakértőül lent járt HALAVÁTS GYULA főbányatanácsos barátom; ő állítólag 100 m. mélységből szerzett az én birtokomban levőnél sokkal épebb fúrópróbát, friss valódi fillitet. 1910. november havában a balatonföldvári villatelepen 303—315 m. mélységben a mélyfúró szintén kvarczos fillitet ütött meg. A tihanyi félsziget óvári-szőlőiben, különösen pedig a Barátlakások körül a bazalttufa rétegek temérdek kvarczpalás íillit darabot, fehér és fekete kvarczitot és sötét, csaknem fekete íillites agyagpala darabot tartalmaznak. Nagyobbrészt apró borsó-diónyi nagyságúak, de akad ököl-, gyermekfej-, sőt téglanagyságú is. Azonos kőzetek ezek az úrhidai templom mellett és a Velenczei hegységben, valamint az Alsóörs körül uralkodó palákkal. A tihanyi „Barátlakások" bazalttufaszikláiban a Szabadbattyán és Polgárdi közt szálban álló finomszemű, fehér kristályos mészből is találtam egy kis darabot. A tihanyi félsziget aszófői lejtőjén, ott a hol az országút a Külsó-tó mélyedéséből Tihany falu felé emelkedik, az út bevágásában egyéb kőzeteken kívül sok nagy szegletes fillitdarabot is láthatni a bazalttufába beágyazva. Az útmelletti szántóföldeken pedig sűrűn hever a kimállott, fekete, fillites agyagpala. Szentbékáiián a templom felett az erupcziós bazalttufa is tartalmaz középtriaszkorú veres tűzköves mészkő, dolomit és permi veres homokkődarabokon kívül fekete agyagpala cserepeket. A szigligeti és a boglári szigetszerű dombok, bazalttufa kúpok bazalttufájában is lehet gyűjteni fekete fillites agyagpalát. A szigligeti zárványokról már BEUDANT is szólt; azt tartva, hogy a víz hordta össze a különnemű görgetett és szegletes darabokat a bazalttufa törmeléke közé.

1 Később szó lesz a bazalttufák eredetéről és majd bizonyítékokat szolgáltatok ahhoz, hogy a tihanyi, meg a szigligeti, nagyobbrészt erupcziós bazalttufa az altalajból hozta felszínre idegen jellegű zárványait és különösen a fillites palákat, meg a kvarczitot. A siófoki és a balatonföldvári fúrások bebizonyították, hogy a Balaton tükre alatt 80—300 m. mélységben a metamorf kvarczos fillit szélesen terül el. A tihanyi és szigligeti bazalttufa fillitzárványai vulkáni működés következtében ebből kerültek a felszínre. Az elmondottakból a fillitnek nagy földalatti elterjedésére kell következtetni. A székesfejérvári, vagy Velenczei hegység — iMeleghegy —, a szabadbattyáni, polgárdi, űrhidai, fülei szigetek, mint egy eltűnt régi hegység összetört, visszamaradt romjai szerepelnek a felszínen, amelynek nagyobb kiterjedésű, lesülyedt részét Alsóörs, Báloznák, Tihany, Szigliget és Siófok között sejthetjük. A fehérvármegyei hegyrögök mind a Balaton tengelyének északkeleti meghosszabbítása irányában fekszenek. Hogy a balatonmelléki fillit és kvarczitkőzetek a Velencze—székesfejérvári kőzetekkel egybetartoznak, melyekről elég bő irodalom szól, arról nem lehet kétség. KOVÁTS GYULA 1859—1800-ban vizsgálta a Velenczei hegységet, azonban nem ö maga, hanem JOKÉLY JOHANN közölte kutatásainak főbb eredményeit.

2 Szerintük 1 BEUDANT F. S. : Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendaut l'Année 1818. Paris 1822. Tome II. 478., T. III. 623. s Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanst. Bd. XI 6. old.