Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények

225 néhány kilométernyi szélességű övben, hosszanti leszakadás van, amely az eoczénrétégeket 180—200 m.-nyire sűlyesztette mélyebbre a hegység fokánál. Ennek az övnek északnyugati alacsony síksági-oldalán az alaphegységnek rétegei, nummulitesmészkőtől fedve, a pápai szakaszban Bakony-Szent-Király és Szőcz között több helyen felbukkannak. Nagyon nevezetes tapasztalatom továbbá az is, hogy a Balatonfelvidéken és a Balatomelléken semmi nyoma sincs az eoczénnek, még törmelék alakjában sem. A Balaton körüli mélyfúrások több helyen a teljes neogén sorozaton keresztül leértek a tilitre anélkül, hogy nummulites-mészkövet értek volna. A nagyszámú somogytolna- és baranyavármegyei fúrások sem akadtak eoczénrétegekre. Ebből azt kell következtetnem, hogy a Bakony és a Pécsi hegység között az eoczénkorban a Bakonvnál magasabb szárazföld volt, amelybe északkelet és északnvugat felől csak rövid öblökben nyomult be az eoczén transzgresszió. Ez a hegyvidék sokáig fennállott még a neogénkorban is, amikor hidrográfiai lejtő nem délkeletnek, hanem északnyugatnak hajlott. Ezzel magyarázom, hogy a mioczénkor energikus, terresztikus kavicsalakulása sem irányult délkeletnek, hanem a paleogén tengeri trenszgressziót a Bakony nyugati lejtőjén és belsejében nagy foltokban eltakarta. ÖSSZEHASONLÍTÓ MEGFIGYELÉSEK A DÉLI-BAKONY EOCZÉN RÉTEGEIRŐL. DR. TAEGER HENRIKTŐL. TAEGER H. úr a Vértes paleogén rétegeit tüzetesen tanulmányozta és tartalmas munkájában leírta. Rokontermészetűeknek tudva a Bakonyban és a Vértesben elterülő eoczénkorú lerakodásokat, súlyt helyeztem arra, hogy vidékünknek ilyen korbei rétegeit TAEGER úr megtekintse és róluk vértesbeli tapasztalatainak hatása alatt nézeteit elmondja. Ide iktatom együttes kirándulásaink közben szerzett megfigyeléseinek foglalatját: A) Alsó csoport: Urkúti márga. N. laevigata zónája. «Az urkúti márga, a Numm. laevigata Ü'ORB. zónája helyenkint édesvízi széntelepen nyugszik, míg másutt a mezozoikus alaphegységen transzgredál. Ezek az üledékek agyagos képződmények, lágy, laza, néha kemény márgák, amelyekben foraminiferá-k, főleg miliolideá-k, alveoliná-k, továbbá dactyloporideá-k, végül kagylókkal és csigákkal megtöltött padok foglaltatnak. A felsorolt alakokhoz nummulites-ek is csatlakoznak, melyek közül a legfelsőbb rétegekben 'a N. laevigata Ü'ORB. főtípus jut túlsúlyra. Lágy, márgás kifejlődésük, szénteleppel való szoros kapcsolatuk, kagylókban és csigákban való gazdagságuk ezeket a képződményeket élesen elkülönítik a fölöttük következő lerakodásoktól. Ennek az alsó csoportnak faunája meglehetősen gazdag s némileg a vérteshegységbeli fornai agyagok és márgákéra emlékeztet. Fajainak túlnyomó részében A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. í. köt. 1. (Geomorf.) rész. 15