Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
226 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 226 mindazonáltal eltér a DNy-i Magyar Középhegység eoczén tengeri üledékeitől. A kagyló- és csigamaradványok oly fajokhoz tartoznak, amelyek a páris durvamészkőre jellemzők. A nummulites-ek is a párisi durvamészkőre vallanak s típusos képviselőik a félig reczés tiummulites-ekhez, N. laevigata-hoz sorakoznak, tehát az alsó durvamészkőre mutatnak. Kétségtelen tehát, hogy a déli Bakony eoczén képződményeinek alsó csoportja a párisi emelet alsóbb rétegeihez tartozik. Ennek az alsó csoportnak üledékei faczies jellegükben némileg a Vérteshegység 1 tengeri öbölképződményeire s az esztergomvidéki barnaszénmedencze hasonló üledékeire 2 emlékeztetnek. Mint az utóbbi területeken, úgy itt is édesvízi üledékek és széntelepek vannak a feküben, oly képződmények, melyek a Magyar Középhegységben az alaphegység erodált öbleiben és medenczéiben rakodtak le. A közép eoczénkorú transgresszióval kapcsolatos tengeri képződmények mindig nagyobb agyagtartalmat mutatnak. Ezek a képződmények hasonlítanak azokhoz, amelyek ma az iszapos-homokos parti tájakra jellemzők, amelyeket dünesorok, homokpadok védenek meg némileg a nyilt tenger hullámaitól. Igen jellemző, hogy a turzási régió lakói, amelyeknek maradványait a Magyar Középhegység NW-i szegélyének parti mészkövei megőrizték, tehát az echinodermatá-k, pholas-ok, serpulá-k, pectinidá-k és spondylidá-k, amelyek ma is a parti tájak hullámos vizét népesítik be, úgy a Vérteshegység és az Esztergom-Buda-Pilisi hegycsoport védett öbleiben és medenczéiben, valamint az urkúti márgákban is hiányzanak. Ennek a márgának faunája feltűnően hasonlít a párisi medencze sikértengeri üledékeinek s a mai melegebb tájak csöndesebb öbleinek faunáihoz. Ügy látszik tehát, hogy az urkúti rétegek a középső eoczén alsó részében csöndes vízben, a nyilt tenger elől szigetek által elzárt öbölben ülepedtek le, ahova a szárazföld felé előrenyomuló nagy Földközi tenger hullámverése ekkor még nem hatolt el. Ez a középső eoczén alsó részében még a hullámverés régiója megett eső sikér tengeri öböl nem lehetett valami nagy. Csak Úrkút területére szorítkozik és üledékei már a közvetetlen szomszédságban, Ajka vidékén is hiányoznak. Itt a szénkutatások alkalmával számtalanszor átfúrták a nummulites-meszet egészen az alaphegységig, de hasonló képződmények nyomaira nem akadtak. B) Középső és felső csoport: Főnummulites-mészkő. (Az Assilina spira DE ROISSY és a Nummulina Tchichatcheffi Ő'ARCH. zónái.) A déli Bakony főnummulites-mészköve egységesen kifejlődött vastag rétegösszlet, amely mészkövekből épült fel. A mészkő ritkán tisztán kristályos. Tömege rendesen fehéres, világossárgás, gyakran barnássárgás is, szemcsés szövetű s gyakran glaukonittartalmú. Olykor márgás is. A főnummulites-mészkő többnyire pados, agyagos rétegei pedig néha gyengén palásak. Ilyenkor igen gyorsan elmállik, rögökre, agyagos tömegekre esik szét, melyekből számos Nummulites mállik ki. Ebben a tekintetben a Déli-Bakony nummulites-mészkövei teljesen megegyeznek a Vérteshegység főnummulites-mészkővével és az Esztergom-Buda-Pilisi hegycsoport Tchihatclieffi-mészkövével. 1 V. ö.: TAEGER H. : A Vérteshegység földtani viszonyai ; Földt. Int. Évkönyve XVII. kötet, 1 füzet. 1909. 2 HAUTKEN M. : Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. I. köt. 1971.
