Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 127 mészkő és sötétszürke mészkövek váltakozása alkotja a csoport kőzeteit. Kiékelődő mészkő és dolomitpadok illeszkednek a márgák közé és nagyon változó vastagságban és vízszintes szélességben jelennek meg a térszínen. Az Almádi és Veszprém közötti országúton, a Megyehegy nyugati oldalán van a felső márgának a balatonmelléki vonulatban legészakkeletibb kibukkanása, innét a keszthelyi hegységnek vállusvidéki Miklósvölgyig, kevés megszakítással, körülbelül 60 km. hosszaságú a vonulata. Szélessége a csapásra merőlegesen mérve, Csopak és Balatonfüred között 1 — 1 '5 km., Pécsely vidékén 5 km., Monoszlónál 3 km. A wengeni rétegekből akár a füredi mészkő, akár — és pedig a legtöbb helyen - a Proarcestes subtridentinus mészkő ezek legfelső rétege, mint daonellás mészkő, márga- és palásagyagközökkel fejlődik ki; legfelsőbb szintjét a fődolomit felé a sárga, kövületekkel teli sándorhegyi mészkövek szolgáltatják, amelyeket a közbülső dolomit Megatodus carinthiacus HAUER és a Pliysocardia Hornigi BITTN. maradványai mint fővezérkövületek jellemeznek. A felső márgacsoport jelentősebb feltárásai és fossziliák lelőhelyei. Az eddigieknél valamivel körülményesebb leírást adok a felső márgacsoport helyiségeiről, hogy a LACZKÓ DEZSÖ-ÍŐI tüzetesen ismertetett veszprémi márgákkal való megegyeztetésük világosabb legyen. Azonfelül azt remélem, hogy a termőhelyek pontos leírása meg fogja könnyíteni az utánunk jövő geologusoknak a gyűjtéseket, amik a balatonvidéki márgákat éppen olyan változatos faunájúaknak fogják bizonyítani, mint amilyeknek a LACZKÓ DEZSŐ buzgalmából immár a veszprémieket ismerjük. Ezt a hitemet megerősítik a m. kir. földt. intézet múzeumában utólag feltalált, eddig meghatározatlanul őrzött régi leletek is. Vörösberény. Északkeletről jövet Vörösberény felett a Megyehegy délnyugati aljában van a felső márgáknak első kibukkanása, a melyről már BÖCKH J. is megemlékezett, 1 olykép szólva róla, mint a vörös tűzköves tridentinus mészkő felett nyugvó, világosszürke kövületszegény mészkőről. Ezt a mészkövet BÖCKH JÁNOS munkájának 48. (18.) oldalán levő I. szelvényben füredi mészkőnek tekintette. Az itteni feltárásban a fődolomit közelében találtam egy kalcziteres szürke, brachiopodákkal teli mészkövet is, amely a felsőmárga csopaki szelvényének Waldheimia carinthiaca (ROTHPL.) BITTN. tartalmú mészköveivel megegyezik. Felsőörs és Lovas. Felsőörsön a Malomvölgy forráshegyi szelvényében levő világos színű márgás, krétás, tűzköves rétegeket BÖCKH J. (10. réteg) hajlandó volt a felső márgához csatolni ; 2 mi a wengeni tridentinus-rétegekhez tartozóknak konstatáltuk 3 (IV. tábla C szelvénye és 57. ábra a 81. oldalon.) 1 Id. h. 88. (58.) oldal. 3 Id. h. 101. (71.) oldal. 3 Lásd fent a 107 — 110. és 115. oldalon.
