Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 126 Ennek a mészkőnek réteglapjai márgás felületűek, apró márgagumós breccsás szövetűek (72. ábra); apró brachiopodák és piczinyke felismerhetetlen kagylók mállnak ki rajtuk és finom márgás ágacskák Chondrites-féle algákra emlékeztetnek (73. ábra). Friss törésben világos sárgásszürke, sötétebb sárga foltos ez a mészkő. Felette egész tömegében márgás sárgásszürke mészkő következik, amelyben még határozottabb alakok utalják ezeket az átmeneti rétegeket a sct.-cassian—raibli szint ekvivalenseibe, az igazi felső márgacsoportba. Ezek az alakok a következők : Joannites cf. subtridentinus MOJS. Trachyceras Aon KLIPST. Lobites sp. A mészkövek közötti palás-agyagban és márgákban Carnites floridus WULF sp., posidoniák, estheriák, gonodusok, Rhynchonella tricostata BITTN. és R. linguligera BITTN. maradványok vannak. Ezek nyilvánvalóan a wengeni és a sct-cassiani fossziliák társulását jelzik a márgacsoportban Az átmeneti rétegek vastagsága nem nagy, 10—15 métert aligha üt meg. Fölfelé már BÖCKH JÁNOS is élesen megjelölte a felső márgák határát; de a sct-cassiani jellegű kagylókat, brachiopodákat és cidaristüske-töredékeket megemlítette a csoport felső osztályának fossziliái között is. A márgacsoport felszínre bukkanásai abban a két vonulatban, amelyet BÖCKH JÁNOS a Balatonfelvidéken vagyis a Balatonmelléken és a Veszprém—nagyvázsonyi fensíkon — ő ezt a Bakony déli részének nevezte — megkülönböztetett, nagyon részletesen vannak leírva az ő ismeretes munkájában és mindenkorra alapvető útmutatóul fognak szolgálni azoknak, akiket geologiai tanulmányuk erre a klasszikus triaszvidékre vezet. A «felső márgacsoport» elkülönítése a mélyebb triaszemeletektől BÖCKH JÁNOS kutatásainak egyik legnevezetesebb eredménye volt. Veszprém és Vámos vidékén LACZKÓ DEZSŐ tanulmányozta az ide tartozó rétegeket ; a Balaton mellékén én kerestem föl a BÖCKH JÁNOS-ÍÓI felsorolt helyeket, amelyekhez még Gyulakeszi mellett és a keszthelyi hegység belsejében is sikerült új fossziliás termőhelyeket lelnem. A Veszprém—nagyvázsonyi fensík felső márgáit LACZKÓ DEZSŐ a M. T. Akadémia III. osztályának Mathematikai és Természettudományi Bizottságától vett megbízásból, «Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírásá»-ban tüzetesen tanulmányozta; erről szóló munkájának gerinczét a tőle fölfedezett és fossziliák tekintetéből kiaknázott felső márgabeli termőhelyek tüzetes ismertetése szolgáltatja. A litéri hosszanti töréstől északnyugatra eső veszprémi és vámosi területnek tüzetes leírása az ő munkájában olvasható. 1 A veszprémvármegyei Királyszentistván és Vilonya falvaktól a zalavármegyei Balatonhenyéig húzódó litéri töréstől délkeletre fekvő hegyvidéken, különösen a veszprém—nagyvázsonyi fensíknak a Balatonra tekintő lejtősödésén, — ahol a felső márgacsoport sokkal nagyobb elterjedésű, mint a fensíkon, — én vizsgáltam ezt a képződményt. A balatonmelléki márgáknak a veszprémi márgával való tökéletes megegyezését sikerült itt felismernem, amelyre már BÖCKH J. ráutalt. Sárgásszürke, drapszinű márgák, sárgásszürke, violaszürke kovás márgás1 Id. h. Geologiai függelék 73—146. és 175-182. old.
