Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 125 rámutatott

1 a sct-cassiani és wengeni fossziliákra, sőt Veszprémben a márgák magasabb rétegeiben, a kagylós-mész jellegű kövületekre is, amelyek a szigorú szintezést ugyancsak megnehezítették. Azok a gazdag gyűjtések, amiket LACZKÓ DEZSŐ fáradozásainak köszönhetünk és amelyeket kiváló szaktársak szíves közreműködésével feldolgoztunk, Veszprémben is, ahol a tridentinus-mészkő hiányzik, teljesen igazolták BÖCKH JÁNOS felfogását,

2 amelylyel ő a litéri hosszanti töréstől délre fekvő balaton melléki elő jövetelekben két osztályt különböztetett meg; az alsót wengeni fossziliákkal, egy felsőbbet tóri alakokkal és nyilt kérdésnek vette, hogy az alsó osztályban a wengeni rétegeknél nincsenek-e fiatalabb rétegek. A mai felfogás is csak a sct-cassiani és a raibli szintek között oszthatja meg a felső márgacsoport nagy komplexusát. Azonban a gyakorlatban térszínünkön és a térképen ezt a különválasztást nem lehet érvényesíteni. A kövületek eloszlása, a felső márgacsoportnak a wengeni rétegekkel és a fődolomittal való szoros összefüggése, a márgacsoportnak északkelet és délnyugat felé tapasztalt hirtelen megvékonyodása és a dolomitba való beleolvadása, merőben lehetetlenné teszik a csoportnak kettéválasztását, a ladini és a karniai emeletbe sorozandó szintekbe. Elvégre nem volna olyan erőszakos dolog, Csopak vidékén a füredi-mészre, sőt legtöbb helyen a Proarcestes subtridentinus zónájára következő márgás mészköveket és a Halobia rngosás és estlieriás márgákat sct-cassiani rétegeknek, az ezek feletti márgákat és mészköveket pedig raibli rétegeknek nevezni. Halobia rugosa-t tartalmazó márgák vannak a balatonfüredi vagy Kéki-völgyben és a füredi mészkő fedőjében is. Ezen különválasztásnak azonban még nincs itt az ideje; ha megkísérelnek, inkább zavart okoznánk és félreértésekre adnánk alkalmat a jövendő térszíni tanulmányozóknak. A felső-márgákat a füredi-mészkőtől, sőt ahol ez hiányzik, a tridentinus-mészkőnek sárgásszürke, violafoltos, márgás rétegeitől élesen elválasztani nem lehet; az előbbit annak idején már BÖCKH JÁNOS is erősen hangsúlyozta.

3 En ott szeretném a márgák alsó határát megvonni, a hol a márgásodó sárga mészkő a Daonella reticulata MOJS. fajt egyéb daonellák társaságában kezdi bőven tartalmazni. Valóságos daonellás mészkőről lehetne néhol szó és pedig mindjárt a tridentinus-mészkő, illetőleg — ahol az előfordul — a füredi-mészkő felett. Ebből a daonellás rétegből kerültek elő a KITTL E.

4 professzortól meghatározott következő alakok: Daonella laticostata KITTL » cassiana MOJS. » esinensis SAL. a balatonfüredi Tamáshegyről és a köveskállai Mezőmálról; továbbá a Daonella Lóczyi KITTL Gelemérpusztáról és a Daonella aperta KITTL a szentantalfai Borozóhegyről. 1 Déli Bakony, 120—121. (90—91.) és 133. (103.) oldal. ä Id. h. 121(91). és 143(113). old. 3 Déli Bakony 96. (66.) old. 4 Paleontologiai függelék.