Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IV. Fejezet. A közép-triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 119 Egy kilométernél nem sokkal messzebb nyugatra a malomtól, Vászolytól délkeletre, az Alsóbükki (nekem Alsóbagi-nak mondták a vászolyiak) malom közelében, szintén megtalálta BÖCKH J. a kemény márgalemezeket 1 ; elég anyag van ezekből a posidoniás márgákból a földtani intézet múzeumában. Egy Arpadites Toldyi MOJS. lenyomat is látszik az egyik lemezen, amely azonkívül a Posidonia alta MOJS. és a P. pannonica MOJS. eredeti példányait is tartalmazza. Ujabban pedig KITTL E. még a következőket ismerte fel innét 2: Daonella cf. Sturi BEN. • » fíöckhi MOJS. (és D. obsolcta MOJS.) * paucicosla TORNQU. Enteropleura Giimbeli MOJS. Ezek a mészkőlemezek a kagylós-mész legfelsőbb rétegeiként is vehetők és átmenetül szolgálnak az itt megvékonyodó tridentinus-mészkőbe. Ugyanezt a kőzetet találta BÖCKH J. Aszófőn is. 3 Ötödik helyen végül a márgapalákat a Balatonkisszőllős és Hidegkút közötti útnak azon a pontján találtam meg, ahol az a Hegyesmái és a Nagygella tetők között, a szőlők felső határán egy szorulatba lép. A délnek hajló kagylós-mész és a tűzköves tridentinus mészkőpadok határán, egy hegyorr nyelvén, bukkannak fel itt a tufás sárgabarna márgák. A míg csak a posidoniák és az apró gömbös gonodus-félék mutatkoznak ezekben a márgapalákban, addig nem lehet őket megkülönböztetni a kagylós-mész balatonitest és noritest tartalmazó márgás mész közbülső posidoniás márgapaláitól, sem a füredi mészkő fedőjében levő úgynevezett estheriás márgáktól, sőt még a felső márgacsoport felső részében előforduló Avicula globulus-1 tartalmazó, hasonló kőzetű posidoniás vagy halobiás márgalemezeitől sem. A nagyvázsonyi fensikon, Vöröstó Barnag és Alsócsepel puszta között a tűzköves tridentinus-mészkő diabáztufás márgapalával és kemény márgalemezekkel váltakozik. Ezek a balatonvidéki wengeni palákkal, különösen az örvényesi és az aszófői rétegekkel megegyező alakulatok, azzal a különbséggel, hogy bennük a veres tűzköves mészkőpadok jobban szembe ötlenek, mint Örvényesen. Ezek a sárga és barna márgák és diabáztufás homokos márgalemezek a DéliAlpok wengeni rétegeinek érdekes képviselői a Balatonfelvidéken. A déltiroli középtriászkorú vulkáni működésnek balatonvidéki rudimentumait ismertük fel nyomukban. A Seiser-Alp és a Grödener-Tal hatalmas augitporfir és augittufa telepei helyett azonban nálunk csak vékony lemezekben és márgapalákban van a vulkáni hamuhullásoknak nyoma; belőlük intruzivus és effuzivus kőzetek merőben hiányzanak a Balaton felvidéken. Mindamellett igen érdekes a középtriász periodusbeli izokhronos vulkáni működésnek bebizonyosodása itt keleten, olyan nagy távolságra annak déltiroli nagy czentrumától. Ismerem valamennyire az ottani viszonyokat, mert 1873-ban és 1908-ban is jártam a Seiser-Alp vidékén. Utolsó látogatásom alkalmával a pufíli szurdokban nemcsak a werfeni rétegeket nyomoztam a grödeni homokkő 1 A Bakony déli részének földtani viszonyai 42—43 (72—73). old. 2 Daonellák és Halobiák ; Paleont. függelék. 3 Id. h. 72(42)—73(43). oldal.
