Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IV. Fejezet. A közép-triász

106 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 106 A tridentinus-mészkő korántsem egynemű; általában ugyan vörös színezetű és sehol sem hiányzanak belőle tűzkőgumók. A tűzkőben bővelkedő és 25—90 cm. vastagságú padokban telepedő mészkő felületén a kimállás következtében rögös érdes (65. ábra). Ahol a tűzkő megfogyatkozik benne barna vagy violafoltos, sötétszürke és márgásabb kalcziteres változatai is vannak. A Protrachyceras Reitzi-rétegek zöldes, diabáz-tufás agyagjai (biotit és piritszemekkel), sőt keményebb «piatra verde» márgái is, amelyek rozsdabarna kiáztatott finom likacsos kőzetté váltak, benyomulnak a tridentinus mészkő padjai közé. Az elmálló rétegeken ilyenkor apró tűzkőmurva és téglaszerű, cserepes törmelék fekszik. A Proarcestes subtridentinus mészkő felső padjaiban meggyérül a tűzkő s az egynemű vörös szint világosabb sárgásszürke, violafoltos árnyalatok (66. ábra) váltják fel. Néhol palásagyaggal vegyes vékonyabb, tufás, csillámos, márgás fekvetek is váltakoznak a szilárd mészkővel. 66. ábra. Violafoltos fehér márgás felső tridentinus-mészkő a csopaki Péter-hegyről. Az egyenlőtlen réteglapok márgásak vagy kígyózó csomókkal fedettek, amelyek könnyen leválnak. Ilyen violafoltos sárgásszürke mészkövet láttam a Proarc. subtridentinus mészkő legfelsőbb részében a Szentkirályszabadja határában lévő Cserhalmi puszta 1907. évi új feltárásaiban, a csopak-arácsi Péterhegyen, a balatonfüredi Tamáshegyen, a Balatonszőllős és Tótvázsony közötti út szurdokában, a monoszlói alsó erdőn és a vámosi Somhegyen. Csopakon és Balatonarácson a füredi mészkő merev, kissé dolomitos padjai 10 — 12 m. vastagságban következtek erre a világosabb árnyalatú kőzetre. Ugyancsak a Tamás-, Péter- és Csákányhegyen a sötétvörös tűzköves mészkő és az ibolyafoltos mészkőpadok között márgásabb rétegek is vannak, amelyek vonulását az említett hegyek platószerű gerinczén végignyúló bemélyedés jelöli. Az erdővel borított hegyeken nem bukkanik elő friss kőzet ezeken a helyeken; azonban a felsőörsi Malomvölgyben a Forráshegynek nevezett baloldali völgyoldalán valami kis helyi szükségletet ellátó kőfejtőben a tűzköves rétegekre (67. ábra) ráboruló márgás mészkövek nagyon jól vannak feltárva.