Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Fejtésmód, tömedékelés, szállítás, szellőztetés és a munkavédelem

főtepászta-fejtés sematikus rajzát.). A 422. sz. magazint, miután kiürítették, 1958-ban érctárolónak használták.

213 A magazinfejtés lényege az volt, hogy a fejtményből csak annyit szállítottak ki, amennyi feltétlenül szükséges volt, a többi a fejtési üregben maradt, és ezen állva mindig magasabbról fejtettek. Amikor az egész érces részt letermelték, akkor egyszerre szállították ki a kőzetet. A meddő kőzet ki sem került a bányából, hanem a kimerített vágatokat tömedékelték el vele.

214 38. kép. Bányairoda és raktár, 1979. Az 1950-es évektől az 1970-es évekig továbbra is az oldalpászta és talppászta-fejtéseket alkalmaztak a Lahócában, többnyire tömedékeléssel. A tömedékül szolgáló agyagos humuszt a külszínről adták be, úgy, hogy az Rm-48-as lejtősaknában dózerrel túrták a külszíni gurítóba, ahonnan a kellő mennyiséget csillével szállították el a vágatba, a fejtésbe pedig géppel juttatták. A tömedékeléses kamrafejtés a gálicos tömedék lefejtéséből állt. Ezt a művelési módot azért használták, mert régen a később már műre való érceknél sokkal nagyobb érctartalmú kőzetet is tömedéknek tartották vissza. Az ilyen régi tárókból a hasznos anyag fejtési ácsolat és trapézácsolat alkalmazása mellett került ki. Erre a célra az 1970-es években bevezetett keskenyhomlokú kamrafejtés volt a leggazdaságosabb formája. A vágatokban állandó magas hőmérséklet (24 °C) 213 KUN Béla 1989.213. 214 BÓDI G. Mária 1976. 53.