Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az üzem élete 1945 után

az ércbányát és az ércfeldolgozó üzemet. így az értékelésnél nem vették figyelembe a bányászat gazdasági teljesítményét, rentabilitását, csak a kész színpor piaci, illetve devizapiaci hozamát tartották szem előtt. Ez a megközelítés azért is hibás, mert a vállalatot kiszakítja a nemzetgazdaság egészéből, s nem veszi figyelembe, hogy működésével, anyagigényével, folyamatos megrendeléseivel más ipari és egyéb ágazatok termelőkapacitásait is lekötötte. Ily módon a recski üzem működése kihatott olyan területekre, mint például a vasúti közlekedés, a villamosenergia-ipar stb. 37. kép. Sűrített-levegős rakodógép, 1977. (DIV LUKFTD 81. 882. 1.) Nézzük meg az eltartó-képesség oldaláról a vállalat tevékenységét és hasznosságát. Az 1950-es évektől folyamatosan nőtt a recski bánya és ércmű dolgozóinak a száma (1964-ben 328, 1973-ban 420 fő). Amíg 1964-ben 284 munkás mellett 44 alkalmazottat foglalkoztattak, addig 1973-ban már 331 - 79 fő volt ez az arány. Az ércbánya és az ércfeldolgozó kettős üzemének az eltartó-képességét vizsgálva - 1 dolgozóra 5 eltartottat számolva - megállapíthatjuk, hogy 1964-ben 1540, míg 1973ban 2100 helybeli és a környékről bejáró embernek és hozzátartozóiknak a megélhetését biztosította.