Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az üzem élete 1945 után

évekig a Német Demokratikus Köztársaságban levő mansfeldi rézkombinátba került a színpor, ahol bérkohósították. A recski ércbányászat - bár kisebb költséggel termelte és dúsította az ércet, mint a hasonló gyöngyösoroszi üzem - csak állami támogatással lehetett rentábilis. Az 1951-1966 közötti évekre kiszámított gazdaságossági mutatók a Ft/USD paritást szem előtt tartva - továbbá tőkés kohósítást véve alapul - a színpor Au-tartalma és a rézárak függvényében 29,1159,1 között szóródtak (1947-ben még 59,6 volt). A gazdaságtalanság mellett problémát okozott a színpor értékesítése is. Magas As- (arzén-) tartalma miatt, amely a Cu-tartalom V* részét tette ki, a Budapesti Kénsavgyár nem akarta lepörkölni. A Metallochemia 1950 után csak annyit vállalt, amennyit a hulladékrézhez hozzá tudott keverni. Mint már szó volt róla, előbb a svéd Ränskar vásárolta meg, majd 1964-től az NDKban bérkohósították. Az USD-re átszámított árbevétel szempontjából az 1973-1974. évek voltak a legjobbak, amikor 0,9 millió USD értékű fémet lehetett hazahozni.

209 Az üzem alkalmazottainak létszáma Ev Összes dolgozó 1945 február 70 1948 120 1953 350

210 1964 328 (284+44)

21

' 1965 321 (281+40) 1966 Adathiány 1967 324 (288+35) 1968 331 (293+37) 1969 355 (316+39) 1970 407 (323+78) 1971 423 (341+77) 1972 432 (343+79) 1973 420 (331+79) 1979 386 Szóltxink már arról, hogy a recski ércbányászat csak állami dotációval volt gazdaságos. A szakirodalomban ez az álláspont az uralkodó, ami azonban nem csupán szűklátókörű, kifejezetten financiális szempontú megközelítés, hanem sajnos egyoldalú is. A gazdaságosság megítélését ugyanis igen megnehezíti, hogy 1950-től szervezetileg különválasztották KUN Béla 1989. 220-221. 0 Megyénk dolgozó népe a felemelkedés útján. Eger, 1953. 9. 1 A zárójelben a munkás és az alkalmazottak száma.