Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Recski Magyar Királyi Ércbánya (1926-1944)

Az ércet sóval keverve fával vagy kőszénnel pörkölték, a pörkből a kloridokat vízzel kilúgozták, és az oldatból a rezet vassal kicementálták. A 60-70 % réztartalmú cementrezet készelő kemencében, majd lángpestekben helyben kohósították, vagy a tajovai (Zólyom vármegye) kincstári kohóba vitték. 1855-1857 és 1861-1868 között a nyers dúsércet és a dúsított marat helyben olvasztották, szinítőkohókban (szennyezéstől megtisztítva fémmé alakították) és tárcsaöntőben kész réztárcsává öntötték.

124 Az ún. „legendás idők" termelése 1876-1877-ben és 1879-ben 3,1, 2,3, illetve 0,68 kg aranyat, 13,2, 9,8 és 2,2 kg ezüstöt produkált. Rézből 145,3, 114,3 és 1,9 mázsa volt a termelés. 1923-ban Rozlozsnik Pál

125 Mátrabánya addigi termelését 1200 tonna fémrézre, 1,3 tonna ezüstre és 170 kg aranyra becsülte. 6 A Recski Magyar Királyi Ércbánya (1926-1944) A recski ércbánya az 1920-as trianoni békekötés után stratégiai jelentőségűvé vált. Magyarország területén csak itt-ott maradt egy-egy szegényes, részben már régen felhagyott, részint még jól meg sem vizsgált ércelőfordulás (Recsk, Gyöngyösoroszi, Telkibánya). Ezek közül 1922-ben sor került a recski ércbánya újranyitására, hogy végül is azt hosszas hányattatás után a magyar kincstár vegye kezébe. A recski bányatelep megvétele előtt szakemberek ércvagyonbecslést végeztek a reménybeli készletek nagyságára vonatkozóan. Ehhez szükség volt a régi tömzselmélet felülvizsgálatára, ill. felhagyására. Ezen elgondolás szerint a Lahóca-hegy tömegében szabálytalanul elszórt tömzsök felkutatására nincs szabály. Megállapították, hogy a Schmidt testvérek által felépített flotálómű megfelelő új szerkezetek alkalmazásával a fémkihozatalnál is javulást fog eredményezni. így Bud János (1880-1950) akkori pénzügyminiszter Böhm Ferenc miniszteri tanácsos javaslatára jóKUN Béla 1996. 556. Rozlozsnik Pál a Szepes megyei Bindt bányatelepen (Szepespatak) született 1880. december 24-én. A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet 1903-ban. A Magyar Kir. Földtani Intézet geológusa, majd főgeológusa, végül igazgatóhelyettese 1903-1940 között. A kormány geológiai tanácsadó bizottságának tagja (1930-1935). 1927-től az MTA tagja. A XX. századi magyar bányageológiai kutatások egyik jelentős képviselőjeként elsősorban a Bihar hegység, Aranyida és Dobsina, ill. a Radnai havasok geológiai sajátosságaival foglalkozott. Az esztergomi szénmedencében részt vett a szénvagyon felbecslésében. Budapesten halt meg 1940. augusztus 24-én. - Révai Új Lexikona 2005. XVI. 371. POLLNER Jenő 1965. II. 608.; VARGA Gyula - CSILLAGNÉ TEPLÁNSZKY Erika - FÉLEGYHÁZI Zsolt 1975. 381.