Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A termelés és a technika 1850-1926 között

A fafelhasználás mértékét jelzi, hogy 1865-ben 192,5 bécsi mázsa, vagyis 108 métermázsa érc pörköléséhez 27,5 öl, azaz 93,8 m

3 fára volt szükség. A zúzóműben alkalmazott 30 LE-s gőzgép 24 óránként 7-8 öl fát, vagyis 23,9-27,3 m

3 fát emésztett fel, sőt nem volt ritka, hogy ennyi idő alatt 34,1 m

3 fát tüzeltek el.

121 1863-ig a bányafát Losoncról vásárolták. A Mátrai Bányaegylet a kiadásait azzal is csökkenteni kívánta, hogy a szükséges faanyagot a közelben levő Domoszlón vásárolt saját erdejéből nyerte. 22 Később a Mátrai Bányaegylet megváltotta a Lahóca földterületét, de az onnan kitermelt fa is csupán a bányavágatok biztosítására volt elegendő.

123 A pörkölésnél csak 1871-ben váltották fel a fatüzelést szénnel. így a fafelhasználás igencsak növelte a vállalat veszteségeit. 19. kép. A légsűrítő telep, csillejavító- és a kovácsműhely az I. tömzsbeli nagyüregben 1940 körül. Recskről a felvidéki kohókig szekérrel igen magas volt a szállítási költség. A vasút csak 1887-ben épült meg a Kisterenye és Kisújszállás között. Ezzel a Kisterenye - Nemti közötti vasúti szakaszt Recsken keresztül bekapcsolták a Budapest - Miskolc - Kassa vasúti fővonalba. Korábban a vasút hiánya miatt kellett Recsken az ércek helyi feldolgozására berendezkedni. 121 KUN Béla 1997b. 113. 122 MISÓCZKI Lajos 1978. 155. 123 KUN Béla 1997b. 114-115.