Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A termelés és a technika 1850-1926 között

A termelés és a technika 1850-1926 között A bányászok a kezdetektől 1931-ig kizárólag olajmécsessel világítottak, s emellett kézzel fúrtak és jövesztettek a vágatokban. A bányászati technológia szempontjából Recsk környékén táróbányászat folyt. A tárókihajtásoknál és a fejtéseknél a jövesztést fürórudakkal és kézikalapáccsal kialakított lyukakba helyezett robbantóanyaggal végezték. A lahócai bányászatban kezdetben lőport használtak a robbantáshoz. A termeivény szállításánál és rakodásánál a 19. században még kosarat, kapát, valamint különböző típusú targoncákat, magyar csilléket alkalmaztak, amelyeket fapallókon mozgattak.

118 A vaspályán mozgó csillék használatát Pech Antal igazgatósága idején, 1863-tól vezették be. Recsken a 19. század végén főtepászta-fejtéssel folyt a bányaművelés. Miután a fejtés 60-70 m

2 felületet elért, az egyik szélén 3,5 m széles meddőberakást készítettek, amelyet gondosan a főte alá tömedékelték. A nyitott üreg felőli részén nyerskőből biztosítófalat építettek. A paszta lefejtése után a teljes főtét alátömedékelték, és ezután kezdték fejteni a következő pasztát. Az érckiszállításhoz, a tömedék beszállításához, valamint a közlekedésre mindkét szintet összekötő gurítót és feltörést készítettek. Az első részt a tömedékben építették ki, és fával biztosították.

119 A jövesztés a bányában 1871-ig puskaporral, majd dinamittal és főként paxittal végzett robbantással történt. A flotáció bevezetése előtt a dúsércet kézi válogatással külön termelték. Durvaaprításra kézi bunkót, középaprításra 1860-1907 között hengerpárt, a finomaprításra 1868-ig zúzónyilakat alkalmaztak. A recski bányát a hazai viszonyokhoz mérve meglehetősen későn villamosították, s így az üzem 1929-ig nélkülözte az áramellátást, a szükséges energiát addig gőzgépekkel állítottak elő. Valószínű, hogy Magyarországon a recski Mátrai Bányaegylet ércbányáját érte elsőként környezetvédelemmel kapcsolatos kifogás, amikor 1860-ban a kitermelt ércet halmokban pörkölték a külszínen. A pörkölés során távozó igen kellemetlen, szúrós szagú, kén- és arzéngőzöket tartalmazó bűzös gázokat a szél Recsk felé fújta, ami ellen a községi vezetés tiltakozott. Ezért a pörkölést előbb egy bányavágatban kellett végezni, majd pörkölőpesteket létesítettek.

120 Szólnunk kell a fa 19. századi jelentős mértékű felhasználásáról is. Pech Antal idején már gőzgépet alkalmaztak az energiaellátás céljából, amely fatüzelésre volt berendezve. Az üzemnek az érc pörköléséhez és a bányavágatok biztosításhoz is jelentős mennyiségű tűzifára volt szüksége. KUN Béla 1997b. 104. 119 KUN Béla 1997c. 332. 120 KUN Béla 1997c. 345.