Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A bányászélet mindennapjai Recsken
tes szaporodás, hanem annak tulajdonítható, hogy a közel húsz esztendőn át kiegyensúlyozottan működő bányamű egyértelműen kedvező hatással volt a lakosság számának növekedésére. Történt mindez annak ellenére, hogy az 1880-as, de főként az 1890-es években nagy lendületet vett a községi lakosok kivándorlása a tengeren túlra. Ez azonban még nem csökkentette ekkor érzékelhető módon a falu össznépességének a számát. 1900 és 1910 között azonban nem csupán a bányászat hanyatlása, majd az üzemek 1907-es bezárása miatt fogyott a település népessége, hanem ebben már jelentős szerepet játszott a kivándorlás is, amelyről még külön szólunk. Nem egy munkanélkülivé vált recski bányász hagyta el hazáját az anyakönyvek tanúsága szerint. A következő táblázat (a túloldalon) a vállalat dolgozóinak létszámváltozásait mutatja különböző időszakokban, ami a termelés emelkedő és hanyatló szakaszaival szoros összefüggést mutat. Ide tartozik, hogy a statisztikákban csak az ún. rendes alkalmazottak átlagos évi létszámát tüntették fel, nem szerepeltették az időszakosan alkalmazott munkásokat. A kivándorlás közvetlen kiváltó oka a falubeliek földínsége volt. Az 1850-től az ércbányában többször leállt a termelés. Ilyenkor a munka szünetelt, és az általában kétlaki életmódot folytató bányászok visszatértek apró földecskéik megműveléséhez, s annak csekély jövedelmére hagyatkozva próbáltak megélni. A gyarapodó népesség boldogulásának azonban a századfordulón nem csupán a bánya bezárása volt az akadálya, hanem a községbeli földek szűkössége is. A birtokviszonyok 1945-ig a falusiak számára változatlanok maradtak. Ezt mutatja az 1930-as statisztika, amely szerint a községben a művelési ágak megoszlása a következő: A határ területe 7499 kh volt, ebből szántó 2317 kh (30,90 %), kert 130 kh (1,70 %), rét 327 kh (4,40 %), szőlő 1 kh (0,01 %), legelő 803 kh (10,70 %), erdő 3643 kh (48,60 %), terméketlen, azaz művelésből kivont terület 277 kh (3,69 %). A fentiekből kitűnik, hogy a falu határának csupán egyharmadán lehetett szántóföldi termelést folytatni. A lakosság helyzetét tovább rontotta az aránytalan birtokszerkezet. A község földterülete 782 birtoktestre oszlott, amelyből egy nagybirtok 2219 kh (29,60 %) kiterjedésű volt, a nyolc középbirtok 2759 kh-t (36,79 %) foglalt el, a 137 kisbirtok összterülete 1660 kh-t (22,13 %) tett ki, míg a 636 törpebirtokosnak csupán 861 kh (11,48 %) jutott. 262 A kisbirtokosok tehát 12, a törpebirtokosok pedig 0,74 kh-n gazdálkodhattak családonként. Az aránytalan birtokszerkezet következtében torzult a falu társadalmának a szerkezete, miután a határ kétharmada a közép- és nagybirtokosok tulajdonában volt. Ennek következtében az őstermelők kb. 65 %-a A számadatokra lásd: LADÁNYI Miksa 1936. 254.
