Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A bányászélet mindennapjai Recsken

ben Czvek Ignác bányamester (Pelhan Ágnes) Krajnából (Karintia) költözött Recskre. A matrikulák feljegyzései szerint az idegenből érkező bányászok erős, összetartó, családias közösséget alkottak. Ebben a korban, mint más iparágak dolgozói (fínomkerámia-gyártás, üvegipar), ők is családi alapon szerveződő munkavállalók voltak. Többségükben a szülők gyerekeikkel együtt érkeztek, s az utóbbiak is sokszor már családosak voltak. A rokoni kötelékekkel összefonódott csoportokban a férjek és feleségek, a gyerekek, a testvérek és családjaik (sógorok és sógornők stb.) eleve összetartó közösséget képeztek az otthonuktól távol került emberek számára. Szükség is volt egymás segítésére, mert a bányánál gyakran özvegyen maradt feleség vagy egyedülálló, esetleg gyermekével együtt élő nő is vállalt munkát. Az összetartás megvédte őket az országutakon csellengő, megbízhatatlan kalandoroktól, ami a munkáltatónak is érdeke volt. Az összetartozás jeleként egyfajta patriarchális vonást őriz a keresztszülők választásának a szokása a bányatelepi lakosság körében. Abban az időben általában közülük való férfiakat és nőket választottak gyermekeik érkezésekor keresztszülőknek. Szoros szálak fűzték mindenkor a telepen élőket a bányaüzem vezetőségéhez. így például Loschmidt József bányagépész gyermekének 1864-ben Pech Antal igazgató és felesége, Szájbéli Emma lettek a keresztszülei.

253 Ugyancsak ők látták el ezt a feladatot a nevezett dolgozó 1866-ban született gyermekénél is.

254 1868-ban Haas András bányász újszülöttjének a keresztapja Palmer András igazgató volt.

255 1 8 73-ban Riemer János olvasztómester utódát Ruttner Albert igazgató és neje, Ruttner Johanna tartották keresztvíz alá,

256 majd még abban az évben Bernát József bányász gyermekének is ők voltak a keresztszülei.

257 1882-ben Koczik István bányász kérte fel keresztapának Schmidthausen Adolf számvevő.

258 A következő évben Katóka György lúgzómester gyermekénél Varga József igazgató tett eleget hasonló felkérésnek.

259 A statisztikai adatok világosan mutatják, hogy a bányászok a 19. században a családjukat csak úgy tudták eltartani, hogy fiúgyermekeiket már 13-14 éves korukban, míg a leányaikat valamivel később küldték munkába. A nők mindenkor jóval kevesebb bért kaptak, mint a férfiak, igaz, hogy szakmunkát nem végeztek, és csak alárendelt, kisegítő feladatokra (csillés, ércválogató, ércelőkészítő üzemi segédmunkás) alkalmazták őket. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1864/61. sz. bejegyzés. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1866/97. sz. bejegyzés. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1868/62. sz. bejegyzés. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1873/36. sz. bejegyzés. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1873/144. sz. bejegyzés, HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1882/73. sz. bejegyzés. HML IV-416/260. Recsk. Kereszteltek anyakönyve. 1883/46. sz. bejegyzés.