Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A bányászélet mindennapjai Recsken
elkészült a Katalin bányatelep — Fodina Metall Katalin (Katalin Ércbánya), ahol abban az évben 25 személyt írtak össze. 1894-től a korábbi Katalin-telepet a sematizmusokban már Mátrabánya névvel illették az I. világháború végéig. A Katalin- és a György-telepen a legtöbben 1894-ben éltek, amikor 43, illetve 41 bányászt írtak össze. Ezen kívül az anyakönyvek adatai szerint bányászok laktak 1873-tól - igaz, kevesen - az Óhutának nevezett régi olvasztó mellett is. Az anyakönyvekben megkülönböztették az ércbányászokat (metallifossor) a bányabeli segédmunkásoktól (fodinarius). A latin ércbányász (metallifossor) elnevezés mögött a magyarul vájárnak nevezett szakmunkást kell látnunk, akiket a korabeli hazai szóhasználatban elterjedt német eredetű szóval hevéreknok hívtak. 252 A fodinarius (bányász) név alatt általában csilléseket értettek akkoriban. Közülük a kapcsos volt az, aki a ló után kapcsolta, és a csatlós, aki a szállítópályáról leszedte a csilléket. A anyakönyvek tanúbizonyságai annak is, hogy kik voltak a legelső bányászok, illetve bányászcsaládok, s honnan származtak. A családnevek az előfordulásuk sorrendjében a következők, a zárójelben pedig a feleségek nevei olvashatóak: 1854-ből Schneider Lajos bányász (Pajer Dorotytya), Hinelm Erzsébet, Hiner Jakabné bányász, Minich János, 1855-ből Benovits Mihály, Jóna Tóbiás, Petrovszky János (Prejadzin Mária), Czipszer János (Hangóczky Ágnes) nevei ismertek. Az 1860-as évektől némely esetben tudjuk a betelepült bányászok származási helyét. Az előfordulásuk sorrendjében: 1863-ban említik az Aranyidáról (Abaúj-Torna vármegye) érkező Kocsik István (Tar Rozália), Hennel Márton (Kocsik Rozália), Kocsik György, Munyovszki János, Hangóczki Sándor, Munyovszky József nevét. 1865-ben jegyzik fel a szintén Aranyidáról érkezett Haas András (Klausman Zsófia), 1867-ben Kocsik István (Czene Rozália) adatait. A Szepesremetéről (Szepes vármegye) bevándorlók között szerepelnek 1864-ben Széf János, 1871-ben Czipszer János (Holló Julianna). A Szepes megyei Korompáról való 1882-ben Ambrózi Erzsébet özvegy bányászasszony. A szintén szepességi Alsószalánkról származnak 1882-ben Valykó Miklós (Pimcsák Anna) és Valykó János (Kocsik Borbála). A Sáros megyei Pétervágásáról érkezett 1865-ben Varga Máté (Csirke Anna). Gölnicbányáról jött 1877-ben Blazovszky János (Iberlauer Anna) családostul. Előfordulnak külországból származók is: Petrák Gusztáv gépész (Bsen Mária) a morvaországi Omolcsán helységből telepedett le. 1872A hever kifejezés használata vájár, bányász értelemben a 14. századból Selmecbányáról ismert. A hever kifejezés az északi, de nem a szepességi bányavárosok keveredett nyelvjárású német nyelvéből került a magyarba. Nem tévesztendő össze a csavaros, fogaskerekes emelőgépet jelentő hévér szóval. Ez is német eredetű, s a héber = emelőszerszám, emelőkar, lopó jelentésű szó átvételéveljutott nyelvünkbe. - BENKŐ Loránd 1970. II. 105.
