Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A bányászélet mindennapjai Recsken

hogy ők a hat napot kidolgozva szombaton a házi- és kisgazdasági munkájukat végezhessék. Fizetéskor a munkásoktól levonják az élelmiszer (liszt, zsír, szalonna és só), a házi szükségletre adott olaj és petróleum árát. Az élelmiszereket a bányamunkásoknak a társpénztár 5-6 %-os felárral adja. A telepen lakók egyharmad-háromnegyed holdnyi 3-5 frt-os földhaszonbérleteket birtokolnak. A bérleti díjakat a társulatnak az év második 6 hónapjában, részletekben kell kifizetni. Az 1894-es leírás szerint a bányamunkások száma és megoszlása az 1883-1894 közti évek átlagában a következő: vájár 24 fő, bányabeli segédmunkás (csillés, vitlázó és üregbetöltő, vagyis tömedékelő) 12 fő, válogatásnál 40 fő. A vájárok szakmánybéréből levonták a felhasznált robbantó- és világítóanyag s a fúrók élezésének bekerülési költségét. A vájárok napi keresete 80-90 kr között mozog (átlag 86 kr), a bányabeli segédmunkások átlagos napi keresete 65 kr. A szokványos csilleszámra dolgozó csillések napi keresete 80-90 kr, az ércválogatóké szakmányban napi 25-40 kr. A külső ércválogatást kizárólag 16-40 év közötti nők végezték, köztük 11 özvegy, a többi hajadon. Ezek nem állandó munkások. Rendszerint szakmánybérük van, amely a válogatott érc mennyisége és tartalma szerint változik.

251 Ebből is kitűnik, hogy a vállalati munka gyakorlatánál figyelembe vették a munkások „kétlakiságát", vagyis az ipari tevékenységből származó jövedelmüket rendszeresen kiegészítették a mezőgazdasági munkából származóval is. Ezt elősegítette, hogy a bányatársulat ún. haszonbérlet formájában telkeket adott a dolgozóknak. Az élelemtár felállítása, valamint a bérelt földek művelése összefüggött a fejletlen korabeli kereskedelemmel. A falun mezőgazdasági munkákból élők döntően önellátóak voltak, ami feleslegük volt, azt a vásárokon értékesítették. A gyér kereskedelmi bolthálózat miatt is szükség volt a saját művelésű telkekre. A Mátrai Bányaegylet létrejöttekor 100 bányászt fogadtak fel a munkák elindítására. Azt gondolnánk, hogy helybelieket foglalkoztattak. Nem így történt; miután az adott szakfeladatra nem állt rendelkezésre helyi munkaerő, távolabbról telepítették Recskre a képzett bánya- és kohómunkásokat, akiknek többet is fizettek, mint a helybelieknek. Az újonnan érkezettek és családjaik számára lakásokra volt szükség. Az egri érseki sematizmusok tanúsága szerint 1866-ban a már elkészült György bányatelepen 21 fő élt, akik közül 6 személy ágostai evangélikus vallású volt. Az anyakönyvekben 1865-ben jelenik meg először a György telep elnevezés az addigi Fodina Lahóca (Lahóca-bánya) helyett. A mátrikulákból kitűnik, hogy több recski bányász lakott 1865-68 között a Mátraderecske határában levő ún. Csikorgó-bányánál (Fodina Csikorgó). Emellett 1875-re