Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Küzdelem a bánya és az ércmű fennmaradásáért

50. kép Az ércdúsító-üzem látképe, 1979 A vizsgálatok azt bizonyították, hogy a Thiobacillus ferroxidans baktériumok természetes körülmények között is jelen vannak a savas bányavizekben. A számuk 1000-10.000 között van köbcentiméterenként, s egy liter bányavíz 0,1 gr rezet és 5-6 gr vasat tartalmaz. A baktériumok számára létfontosságú széndioxidot és oxigént - az utóbbi a kémiai reakcióhoz szükséges - a csapadékvíz és a felszíni vizek viszik magukkal, az érctesteken átszüremkedve. Egy 1975-ben készült terv alapján a lahócai bányában - laboratóriumi és sikeres félüzemi kísérletek után - 1978-ban kezdték meg a réz baktériumos kioldására irányuló üzemi kísérleteket. Ebbe már külső szakintézményeket is bevontak. 1978-1980-ban különféle üzemi kísérleteket végeztek. A műveletek során 165.000 tonnányi, robbantással felaprított és 0,2-0,3 % rezet tartalmazó ércre savas bányavizet szivattyúztak. A vizet miután átszüremlett az anyagon - visszavezették az ércre egy egész éven A Thiobacillus baktériumtörzset először 1950-ben egy szénbánya vizéből izolálták, és csak később mutatták ki ércbányák bányavizéből. Ez a törzs a savas közeget kedveli, és autotróf, azaz széndioxidból nyeri a sejtjei felépítéséhez szükséges szenet, energiához pedig kén- és vasvegyületek oxidálása révén jut hozzá. Az ásványbontó baktériumok bonyolult folyamatok eredményeként közvetlenül vagy közvetve - vas (Ill)-szulfátos kénsavas közeget tartanak fenn, és ezáltal elősegítik az ércásványok fémtartalmának szulfát alakban való kioldódását. - BÓDI Dezső 1991. 966.