Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Küzdelem a bánya és az ércmű fennmaradásáért

át. Az így nyert savas szulfátsó-oldatban a réz az ún. biotechnológiai dúsítás során mintegy 4 %-ra dúsult fel. A kísérleteket a kb. 500.000 t ércet tartalmazó IX. érctömzsre is kiterjesztették, ehhez a baktériumokat ellenőrzött körülmények között szaporították. Az érctömzsben a bányavíz réztartalma literenként 1,5-2,0 gr-ra, a vastartalma 29 gr-ra növekedett. A bányavízből (az oldatból) a réz kivonására több módszert is kipróbáltak. Viszont igazán jó - üzemszerűen alkalmazható és gazdaságos - megoldást nem találtak. Az eljárást megdrágította, hogy az oldatban sok volt a vas, s az ércből a réz csak nagyon lassan oldódott ki. Emiatt azután az elvégzett gazdaságossági számítások nem mutattak kedvező hozamot. Végül is a lahócai bányászat tényleges megszűnéséhez ez a sikertelen kísérlet is hozzájárult.

236 51. kép. A felhagyott fejtési üregekben másodlagos ércképződmény (rézszulfát) cseppkő alakban válik ki, 1954. A következő táblázat egyértelműen jelzi, hogy a vállalat legfőbb termékének, a rézszínpornak a termelése hanyatló tendenciát mutat, ami egyértelműen az érckészletek csökkenésének a következménye. A vállalat rézszínpor-termelése 1977-ben már csak 5000 t, majd 1978-ban mindössze 3000 t volt.

237 BÓDI Dezső 1991. 964-965.; KUN Béla 1996. 562. FALLER Gusztáv 1997. 555.