Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Küzdelem a bánya és az ércmű fennmaradásáért

az üzem. A munkaerő-ellátásban sajátos problémát jelentett a cigányok munkába állása. Egy-egy időszakban előfordult, hogy az összlétszám 1218 %-át tették ki a munkásélettel csak akkoriban megismerkedő, ipari gyakorlattal nem rendelkező cigány származású dolgozók. A teljesítmények növekedését kezdetben akadályozta az igen gyenge szerszám-el látottság, később pedig az is, hogy a 8 órás munkaidő helyett 6 órás munkarendet vezettek be.

227 Küzdelem a bánya és az ércmü fennmaradásáért Recsken 1950-től 1965-ig 1.760.000 t ércet termeltek, s ebből 1.175.000 tonnát dolgozott fel az ércmű. Ennek során előállítottak 160.000 t rezet, 42.000 t pirit-színport és dúspiritet és 12.800 t nyers kvarcitot. A jelzett időszak összes termeivényébői fémkohászati késztermékként 11.310 t fémrezet, 39,5 t nemesfémet (aranyat és ezüstöt) és 17.020 t piritet állítottak elő és értékesítettek.

228 1966-ban már azt írták, hogy a recski Lahóca bányászata az ismert érckészletek teljes letermelésének határán dolgozik.

229 A Rézérc Művet 1970 után az a remény tartotta életben, hogy az 1960-as években megindult kutatások a mélyben megismert készletekre alapozva idővel egy nagyléptékű bányászathoz vezetnek. A mindinkább csökkenő termelés arra kényszeríttette az Országos Érc- és Ásványbányák vezetését, hogy Rudabányáról szállíttassanak rézércet, pontosabban rézben gazdag pátvasércet Recskre, amit együtt flotáltak az akkor már a feltárásból kikerülő mélyszinti és a lahócai érccel. 1970-ben, majd 1975-1977-ben összesen 21300 t réztartalmú rudabányai érc került a mátrai üzembe. A mélyszinti porfiros érc (23.400 t) csak 0,55 % Cu-tartalmú volt, s nem javította a lahócai ércet, amelynek a Cu-tartalma a korábbi 0,7 %-ról 0,6 %-ra csökkent. Ezért a bánya többször került abba helyzetbe, hogy az ércelőkészítőbe 0,3-0,4 % Cu-tartalmú ércet kellett feladni.

230 A földtani kutatás 1958-ban indult a Nagy- és Kislipót gerincén. Az indikációk, sőt a telérek felszín közeli feltárása után hajtották ki a Nagylipót I. tárót, amely egy vékonyabb télért harántolt. A terület erdőkkel való fedettsége és az igen mállott teléranyag megnehezítette a kutatást, s ezért például a II. tárót egy forrás kibúvásában hajtották ki. A kutatás további szakaszának eredményeként a nyírj esi felső és középső (I-IL), valamint a Névtelen-bérei tárókban (nyírjesi alsó táró) a Theodor-telért, illetve ennek közvetlen indikációit sikerült feltárni. A KUN Béla 1989. 212. POLLNER Jenő 1972. 106. JANTSKY Béla 1966. 194. KUN Béla 1996. 561.