Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája (Rudabánya, 2008)

Hell Miksa és Sajnovics János. Két barokk tudós portréja. (Bartha Lajos)

Az Ephemerides Astronomicae Európa-szerte ismertté tette Hell nevét, és tekintélyt szerzett a bécsi egyetem, valamint személyesen Hell számára is. Valószínűleg ennek köszönhette 1767-ben a dán királyi udvar meghívását a vard0i expedíció vezetésére. Az évkönyvekből megismerhetjük Hell csllagászati és geodéziai munkásságát is. Sokat foglalkozott a földrajzi helymeghatározások pontosságának fokozásával. Már az 1750-60-as években kidolgozta a földrajzi hosszúság mérésének módszerét, amely a kronométer alkalmazásáig a legjobb eredményt nyújtotta. Vardői útja során jutott a földrajzi szélesség mérésének egy új eljárására. Ezt a módszert ma Horrebow - Talcott eljárásának nevezik. Alapgondolata valóban a dán Chr. Horrebowtól ered (aki azonban nem dolgozta ki a módszer részleteit), az amerikai A. Talcott viszont csak évtizedekkel később alkamazta a tökéletesített eljárást. Ezért helyesebb a módszert Horrebow és Hell nevével jelezni. Eljárását az egri, a budai és a gyulafehérvári csillagvizsgálókban használták először. Alaposan tanulmányozta Hell a Vénusz bolygó felfedezni vélt holdjának kérdését, és - igen helyesen! - optikai hibának vélte a holdacska látványát. Nagyon sok „rutin észlelést" is végzett, figyelte például a Hold csillagfedéseit, együttállásait, a bolygók helyzetét, a Jupiter holdjait, a Nap és a Hold fogyatkozásait. Évkönyvében rendszeresen közölte a Hold térképét, a holdbeli alakzatok névjegyzékével együtt. Ez akkoriban igen értékes volt, mivel a XVIII. század derekán kevesen foglalkoztak Hold-megfigyeléssel. Érdekelte az 1781-ben felfedezett Uránusz bolygó is. Hell 1761-ben sikeresen észlelte a Vénusz bolygó elhaladását a Nap koronája előtt. Mérései alapján közölte ennek a ritkán bekövetkező jelenségnek a helyesbített adatait, és kiszámította az 1769ben ismét észlelhető Vénusz-átvonulás paramétereit. Feltehetően ennek a közleménynek az alapján hívta meg VIL Keresztély, Dánia és Norvégia királya, hogy figyelje meg a Vénusz áthaladását a Nap előtt Skandináva legészakibb vidékéről. Hell erre az expedícióra tanítványát, a nagyszombati egyetemi csillagvizsgáló segédcsillagászát, Sajnovics Jánost választotta útitársnak. Az expedíció végső célja Vardő (norvég helyesírással Vard0) szigete volt, az északi szélesség 70 22' alatt. Itt ugyanis nyáron nem nyugszik le a