Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája (Rudabánya, 2008)

Hell Miksa és Sajnovics János. Két barokk tudós portréja. (Bartha Lajos)

Nap, ezért az európai időszámítás szerint éjfél körül lezajló jelenséget figyelemmel kísérhették. A Vénusz átvonulását akkoriban azért tartották jelentős eseménynek, mert pontos megfigyelése lehetővé teszi a Nap - Föld távolság, helyesebben az úgynevezett Nap-parallaxis meghatározását, ez pedig a csillagászati mérések egyik fontos alapértéke. A több mint kétéves expedíción - amelynek költségeit a dán királyi kamara fedezte -, Hell vezetésével Sajnovics János és a norvég Jens Finne Borchgrevink vett részt. A fő programként kitűzött Vénusz-átvonulás mellett nagyszámú egyéb tudományos megfigyelést is végeztek. Emellett Sajnovics János ekkor kezdett hozzá a magyar és a lapp nyelv összehasonlításához. Az expedíció Koppenhágából kiindulva átszelte Svédország és Norvégia déli részét, majd Christiániától (mai néven Oslótól) hajóval folytatták útjukat - nem egyszer életveszély közepette - az Északi-fokon túl fekvő Vardőig. Utazásuk során rendszeres földrajzi helymeghatározásokat, a hegyvidéken barométeres magasságméréseket végeztek, földrajzi és néprajzi megfigyeléseket jegyeztek fel. Vardő szigetén már a megérkezéstől kezdve folyamatos légkörtani észleléseket, méréseket folytattak: ezek az első, hosszabb időre terjedő meteorológiai vizsgálatok a Sarkkörön túli területen. Később a mágneses iránytű elhajlását is rendszeresen figyelték. Különösen sokat foglalkoztak a lappok életének, szokásainak tanulmányozásával, a vidék élővilágával, a tenger fénylésével és az északi fényjelenséggel. Egészében Hell olyan gazdag természettudományi észlelőprogramot tűzött maga elé, amilyenre utána évtizedekig senki sem vállalkozott. Emellett, szinte csodával határos módon, 1769. június 3-ról 4-re virradó éjszaka sikerült megfigyelniük a Vénusz átvonulását (a Sarkkörön túl ekkor nappal volt!) Ezekből az adatokból további öt más helyen végzett észlelés felhasználásával Hell meghatározta a Nap parallaxis-szögét, és arra a maihoz igen közel álló (8,7 ívmásodperces) értéket kapott. Legnagyobb érdeme azonban nem ez a valóságoshoz közelítő érték - jó adatot mások is kaptak! -, hanem az, hogy amikor eredményét a francia csillagászok megtámadták, mérésének pontosságában bízva ragaszkodott az általa nyert parallaxis-adathoz, és annak helyességét sikeresen igazolta is.