Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

A salgótarjáni barnaszénbányászat jelentősége

ni gyáriparát, azt főleg az okozta, hogy bőségesen és olcsón kaphatta a salgótarjáni szénenergiát. Az Alföldhöz viszonylagosan kedvezőbb helyzete folytán, annak északi peremén ellátta az itt létesült virágzó ipartelepeket, cukorgyárakat, malmokat és villanytelepeket meglehetős olcsó szénnel. Fűtőszenével segített úgy-ahogy a fában szegény Alföld tüzelőszükségletén és lehetővé tette így a magasabb kultúrigények kielégítését is. A bányászat hatását mégis a közvetlen környezetén, saját szűkebb vidékén lehetett, s lehet észlelni ma is. A „fekete gyémántok" átalakító hatását itt érezni a legjobban, hiszen a pezsgő élet lüktetése teljesen megváltoztatta az egykor oly csendes táj eredeti arculatát. Salgótarjánból, az egykori pár száz lakosú, ismeretlen kis falucskából, amelyet szerencsésebb társai kenyeretlen Tarjámnak. gúnyoltak, s amelynek, mint ahogyan írják róla, egyetlen jövedelmi forrása a sóskaárulás volt a legközelebbi, de bizony éppen elég távol eső városkákban, mint például Pásztón, Losoncon, mintegy varázsütésre jelentős helység vált. A pici kis falu, ahol még szántóföldből is kevés jutott a lakosoknak, ami volt is, az sem volt elégséges eltartásukhoz nagy soványsága miatt, a hatalmas uradalmi erdőktől körülvéve terjeszkedni sem igen tudott, mihelyst a bányászat megindult, a hatása abban nyilvánult, hogy hamarosan, szinte amerikai méretek szerint nőni kezdett. A háború előtt volt már 10-12 000 lakosa és majdnem annyi bejáró időszaki munkást is hozzávehetünk még, akik a vidékről dolgozni, eladni, vásárolni jártak oda, illetve pénzüket ott költötték el. A lélekszám mostan, a „trianoni" megcsonkítás következtében előállott városi felduzzadás folytán a helyben lakó állandó lakosságnál erősen megszaporodott, azonban, mivel az északi, gazdaságilag Salgótarjánhoz kötött háttér egy jó nagy része elveszett, a bejáró munkások és vásárlók számában elég nagyarányú csökkenés mutatkozik. A bányászat eleinte, mivel hiányzott az ebbe a mesterségbe beletanult munkásgárda, hatalmas munkás odaözönlést idézett elő. Legnagyobb részük külföldi volt, mégpedig leginkább csehek, stájerek, krajnaiak és néhány a Felvidékről, a bányavárosokból oda-