Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Előszó (Hála József-Paládi-Kovács Attila)

szöveg értékét. Érzékelteti a helyi „őslakosság", az agrártermelésből élő palóc falvak és a bányaművelés céljából betelepített jövevények, a helyiek által gránereknek nevezett cseh, morva, stájer stb. kolonisták kezdeti idegenkedését, vetélkedését. Azonban a telepes tiszti és altiszti kar hamar megmagyarosodott, s a vetélkedést felváltotta a keveredés. A másik oldalon a helyi férfilakosság egy része beszokott a bányába, s eleinte csak téli idénymunkásként, később állandó munkásként is bányász lett. Ennek köszönhetően kialakult a salgótarjáni bányásznépesség, ifj. Noszky szavaival élve: „új néprajzi típus". Előtte ezt a népességet etnográfusok, szociográfusok nem írták le. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság - A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe (Bp., é. n. [1938]) című művében nagy írói erővel, de nem mindig pontosan írja le ezt a sajátos új népelemet. Inkább az elkülönülést hangsúlyozza, s a keveredést kevésbé érzékeli. A bányásztársadalom tagozódása című alfejezetben a bejáró és a telepi, a helyben lakó bányászok csoportját, életmódját, mentalitását egyaránt jól jellemzi. Még értékesebb A kolóniákra telepített bányász háza tája címet viselő alfejezet anyaga, amelyben eredeti, másutt nem olvasható részleteket találunk a korai faházak, a kétoldalas kolóniaházak, a bejárati ajtók mellett elhelyezett „széntartó ládák", a közös kutak és közös sütőkemencék telepi világáról. Szól az újabb mintatelepekről (Chorintelep, Horthy-telep), a tisztviselőknek épített villákról, a bányászlakások bútorzatáról stb. A bányász családja című alfejezet talán kissé egyoldalú képet fest a nők szerepéről, a családi élet negatívumairól, a beosztás hiányáról, a bányászok italozásáról stb. Valószínűleg van ebben túlzás, túlzott általánosítás és jó adag előítélet. A középosztály, a bányák értelmiségi elitjének a felfogását tükrözi a leírás, nem pusztán a szerzőét. Az 1920-1930-as évek sztereotípiái igen régi keletűek. 1791-ben már Hoffinger Selmecbányái doktor is igen megrovóan sorolta a bányásznép italozását, a kocsmák nagy számát és az elfogyasztott szeszes italok éves mennyiségét, a bányászfeleségek mentalitását stb. (az eredetileg Bécsben megjelent műve magyar nyelven, Rákóczi Katalin fordításában: Hoffinger, Johann Georg a medicina doktora, császári királyi első bányaorvos a magyarországi Selmecbányán, a bécsi egyetem or-