Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Néprajzi viszonyok - A bányász családja

Az előbb említett viszonyok különösen a fiúgyermekekre vonatkoznak, mert velük szemben a leányok ritkább esetben vállalnak munkát. Munkátlanul lebzselnek otthon, hiszen az anyjuktól sem látnak valami nagy szorgalmat. Ellenben roppant nagy igényűekké lesznek. Flancosak, puccosak, mint ahogy Tarjánban mondják róluk. Látszatra, ha kiöltözködnek, alig különböznek külső megjelenés tekintetében az intelligens osztály leányaitól, addig míg meg nem szólalnak, legfeljebb annyiban, hogy öltözékük cifrább. Megkímélni azonban nem tudják azt, s így nem ritkaság, hogy lakkcipőt és selyemharisnyát viselnek még otthon is az udvarban, valami durva házimunka közben is. Háztartási alkalmazottnak nem megy el a bányász leánya. Mégha nagyon nehezen rá is szánja magát, akkor is inkább valamilyen nagyobb építkezésnél segédkezik, vagy gyárban vállal munkát. Mert az urasabb és állítólag többet keres vele. A keresetét aztán, ahelyett, hogy okosan felhasználná, nyalánkságokra és piperecikkekre, jobb esetben pedig felesleges ruhaneműek beszerzésére fordítja. Intelligenciája így aztán nem gyarapszik. Házimunkát egyáltalán nem végez, hiszen ő gyárba jár. Esténkint siet átöltözni, hogy sétálni menjen, mert azt látja a többiektől is, így aztán csak üres, cifra divatbábbá lesz, s ha férjhez megy, igazi „temót" csinál vele a férje. A család heréje lesz, mert a munkában akkor sem töri magát nagyon. Ellenben túlzott igényeinél fogva igen gyakran civakodik, s pokollá teszi, még talán a maga számára is, az életet. A bányász háztartása jóformán sehol sem mutat rendszeres gazdálkodást. Költségvetésük, ha ugyan annak nevezhető, két pilléren nyugszik: úgymint a hónap 17-én kikapott fizetésen és a 31-én kikapott előlegen. Az ilyenkor megkapott készpénzből 3-4napon át jól, vagyis pazarlóan élnek. Azután, ha már a készpénz elfogyott, kezdődik a hitelre való vásárlás. Nagy kontókat csinálnak, úgyhogy a következő fizetéskor, ha a részleteket kifizették, alig maradt valami pénzük, amiből valamit vásárolhatnának. Ezért olyan gyenge a táplálkozás, s szűkek rendszerint a napi ételadagok. Szinte csoda módon, szűkösen, sokszor inkább éhezéssel tengődik át a hátralévő időt, hogy a következő fizetéskor, vagy előlegkor a megmaradt pár pengőt megint csak néhány rövid nap alatt elpazarolják. Ez azután így folytatódik tovább, s mint