Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Néprajzi viszonyok - A bányász családja

végtelen „circulus vitiosus" húzódik át életük folyamán fekete vonalként. A bányászcsalád ugyanis otthon saját erejéből, még ha oly nagy is, nemigen termel semmit. Mindent a piacról, meg a boltokból szerez be, mivel azonban csak részletekben tud fizetni, jó nagy felárat szed tőlük a kereskedő. Már csak azért is, mert mindig akad nem is egy olyan, aki nem fizet, s így magasra szabott árakba kalkulálják be a veszteséget. Ugyanígy van a ruházati cikkekkel is. Részletre szerzik be, mint általában minden mást. Azonban csak harmadrendű, legjobb esetben másodrendű árut kapnak az elsőrendűnek megfelelő árért. Ezért lassankint eladósodnak, a különféle részletekre megy el a jövedelem jó nagy része, úgyhogy még sokszor a legfontosabb élelmi cikkre, a kenyérre is alig marad valami a fizetésből. Ételeik soványak. A nehéz munkában elfáradt és kiéhezett keresők nagy mennyiséget fogyasztanak el belőlök. Fő táplálékuk a burgonya, a bab, a káposzta és elsősorban a kenyér. Húsra csak ritkán telik a kis keresetből, melynek nagysága nagyon ingadozó és kb. havi 80-120-150 pengő között váltakozhat a különböző foglalkozás, illetve szorgalom szerint. Az is nagyon jellemző a bányászasszonyokra, kényelemszeretetükre, hogy több napra szeretnek főzni. Reggelire jókora darab kenyeret visz magával a munkás, vagy bányász. Nem mindig jut melléje egy kis darabka szalonna, vagy zsír. Nagyon jellemző a bányászok étlapjára a zsíros kenyér. Fizetés és előlegkor javul meg az étrendjük csak. Ilyenkor csupa különlegesség van az étlapon. Datolya, füge, narancs, banán követi a jóformán csak húsból való ebédet. Persze a bor, vagy egyéb szeszes ital sem maradhat el. Tejet és tejterméket aránylag keveset fogyasztanak. A teát többre becsülik a tejnél, mert ez szerintük „olcsóbb". Persze rum nélkül nem ízlik, meg hát valamit harapni is kell hozzá. így aztán ez a spórolás nagyon is balul üt ki rajok. Meg aztán teázni nem csak egyszer szoktak naponta. A főzésükre, ha nem is általánosan, de legtöbbnél jellemző, hogy a „gondos", illetve „torkos" háziasszony főzés közben a készülő ételről lemártogatja a zsír egy részét, úgyhogy az amúgy sem sokat erő étel még soványabbá válik.