Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Néprajzi viszonyok - A kolóniákra telepített bányász háza tája

ró, aki a falu szülöttje, rendszerint csak átmenetileg bányász, mert lényegében inkább földmívelőnek vehető. Csak ősszel és télen, meg kora tavasszal dolgozik bent a bányában, de mihelyest az intenzív gazdasági élet megkezdődik, otthagyja a bányászéletet, földmíves munkát végez otthon. Vagy részes aratónak megy el. Ezt igyekszik megtenni a nincstelen is. Ha pedig esetleg a bányászmunka révén is sikerült neki annyi földet szereznie, hogy családjával meg tud élni annak a jövedelméből, akkor rendszerint felhagy a bányászélettel. Ez az elkülönülés rányomja a bélyegét a kétféle csoportra. A helyben lakó állandó bányászok legtöbbször nem is, vagy csak félig veszik bányásznak a bejárót. Ezért is azt lehet mondani, hogy a bányamunkások közül, bár a bejárók aránylag nagyobb részét teszik a munkásoknak, majdnem a 60 %-át, mégsem ők képezik a bányászságot, hanem az a fennmaradó 40 %, amely a kolóniákban és a bányaközségekben lakik, s teljesen a bányászattal szerzett keresetéből él meg. Ez a magyarázata aztán az életmódbeli különbségnek és az elütő életkörülményeknek is. A kolóniákra telepített bányász háza tája A kolóniákban lakó bányász ingyen lakást, fűtést stb. kap, ami mintegy a fizetésének többlete, s így aránylag előnyösebb helyzetben van, mint a bejáró bányász. A kolonizáció tulajdonképpen már a bányászat megindulásával kezdődik. Mivel a salgótarjáni medencében az őslakosság nem foglalkozott bányászattal, azért a szénkitermelésre alakult vállalatok, mivel megfelelően képzett munkássereg nélkül dolgozni nem tudtak, kénytelenek voltak más vidékről, így külföldről is, ebben a munkában jártas bányászokat behozni és letelepíteni. A palóc lakosság bizalmatlan volt az idegenekkel szemben, akik egyik napról a másikra megjelentek a vidéken, már csak azért is, hiszen eleinte még beszélni sem tudott velük. Ezért nemigen adott szállást nekik, úgyhogy a bányatársulatoknak kellett a munkások elhelyezéséről gondoskodni. Barakktáborokai építettek, azokban helyezték el meglehetősen összezsúfolva az idegen munkásokat.