Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Előszó (Hála József-Paládi-Kovács Attila)

ja) jóvoltából a Magyar Állami Földtani Intézet Tudománytörténeti Gyűjteményében másolatban meglévő földrajzi szakdolgozatát tesszük közzé a mai helyesírási szabályok figyelembevételével. Ifj. Noszky Jenő műve öt nagyobb tematikai egységből áll. Az első fejezet a természeti viszonyok, főképpen a salgótarjáni bányavidék földtani viszonyainak összefoglalására vállalkozik, zömmel az 1930-ig publikált szakirodalom alapján. Ebben a tömör összefoglalásban, a kor szintjén álló leírásban képet nyújt a táj változatosságáról, eseménydús földtörténetéről, s a tektonikai viszonyok kapcsán a bányászat nehézségeire is utal. A második nagy fejezet a Bányászati viszonyok címet viseli, s az egész dolgozat gerincét alkotja. Vázolja a szénbányászat kezdeteit, ismerteti a helyi kőszén ismeretére vonatkozó régi forrásokat, és a korai földtani megfigyeléseket a vidékről. Foglalkozik a bányászat céljából alakult társulatok, vállalkozások kezdeti történetével, követi a tulajdonviszonyok, vállalatok további alakulását, a termelés volumenének növekedését. Különösen érdekesek a kis, ún. „konjunktúra-vállalatok"-ra vonatkozó adalékai. Ezekről a kis vállalkozásokról a kései ipartörténeti munkák alig vesznek tudomást. A mai bányászat című alfejezet már az 1930-as évek elejének „modern, korszerű" bányászati technológiáit ismerteti, s forrásértékű információkat közöl mind a bányamunkások föld alatti tevékenységeiről, munkaviszonyairól, a fejtésmódokról, mind a bányászat üzemtani megalapozásáról. Leírja a bányászok munkaszervezeti egységeit, napi munkarendjét, a bányabeli közlekedés és szállítás módjait, a munkaköröket, beosztásokat, a bérezés formáit stb. Az alkalmazott szakterminológia kevés eredeti szót tartalmaz, inkább az erősen megmagyarosított szaknyelvet tükrözi. Véletlenül sem említ például haldot, haldányt, csupán a hányó szót ismételi. Ezzel is helyzetképet ad a szaknyelvi változásokról, s a geológusok, mérnökök abban játszott szerepéről. A szén további útja című alfejezet a bányából kikerült szén osztályozásáról, minőségi csoportjairól, szállításáról, hasznosításuk formáiról tájékoztatja az olvasót. Nyomatékkal szól az áramfejlesztő erőmű jelentőségéről, s a villamosítás akkoriban napirenden lévő terveiről. A kézirat harmadik nagyobb egysége a Néprajzi viszonyok címei viseli. Ebben alig tud szakirodalomra támaszkodni, zömmel saját megfigyeléseit, hallomásait rendszerezi és írja le. Ez adja a