Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

A szénbányászat krónikája

1921-ben a mikor a lakás-mizéria tetőpontjára hágott, sikerült egy darab tízosztású és két darab hatosztású munkás lakóházat építeni - 1922-ben további három darab hatosztású munkáslakóház és egy darab kombinált épület épült, mely utóbbiban munkás olvasókör, telepi szabóság, cipészműhely és a m. kir. csendőrség talált elhelyezést. 1923-ban épült egy darab kettős tisztilak, s végül 1924-ben a hivatalház munkásrendelővel, anyagraktárral, hivatalos vendégszobákkal és két szolgalakással. " A munkáslétszám és a kitermelt szén mennyisége az alábbiak szerint alakult: 1912- ben 54 munkás termelt 1913- ban 130 1914- ben 208 1915- ben 216 1916- ban 217 1917- ben 252 1918- ban 310 1919- ben 408 1920- ban 370 1921- ben 367 1922- ben 469 1923- ban 451 1924- ben 462 1925- ben 384 1926- ban 446 1927- ben 347 36.298 mázsát 288.836 564.013 805.455 986.599 1.010.309 1.034.309 739.707 803.922 847.196 1.238.176 1.177.965 962.829 963.848 1.196.113 1.261.343 A bányaüzem nagy gondot fordított a bányászgyerekek iskolai oktatására, valamint a munkások művelődési lehetőségeinek megteremtésére is. Ezekkel kapcsolatban ismét Hosztják Albertet idézzük: „A népművelés úgy az iskolában, mint az iskolán kívül intenzív. 1915-ben nyílt meg az iskola ideiglenes elhelyezésben egy tanerővel - 1916-ban azonban már a modernül felszerelt s minden köve-