Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Izsó Miklós

Izsó Miklós arcképe. Vasárnapi Újság, 1868. (Marastoni József rajza, Rusz Károly fametszete.) elterjedt, magyarosabban hangzó Isó [kiejtése Izsó] alakot írták be. Ez a kollégium 1840/41. évi anyakönyvében ma is látható. Másként nem történhetett, hiszen egy 9 éves gyermeknek aligha jár az eszében a névváltoztatás. Később pedig már megszokhatta, és emiatt nem tért vissza eredeti családnevéhez. Ilymódon az Itso Miklósként anyakönyvezett kisfiúból Izsó Miklós néven vált halhatatlan művész.) Újabban felmerült adatok szerint 1847-ben elhagyta a kollégiumot, tehát nem fejezte be sárospataki tanulmányait. Ennek okát abban kereshetjük, hogy nem tartozott a jó előmenetelű diákok közé. A „Bodrog-parti Athénban" töltött 7 esztendő azonban így is döntő hatással volt fejlődésére, világnézetére, művészi tehetségének, érdeklődésének kibontakozására. Pályájának következő állomása a gömöri megyeszékhely, Rimaszombat, ahol 1847 őszén kőfaragó-segéd lett. Ebben valószí-