Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Helytörténeti vázlat

gyatkozott népességet. 1745-től megvannak a református egyház anyakönyvei, ettől kezdve ismerjük a papok és tanítók, valamint a község polgárainak a neveit. A lélekszám fokozatosan emelkedett, az 1786-87. évi első magyarországi népszámlálás során több mint 900 főt írtak össze Disznóshorváton és a határában levő kisebb lakott helyeken (Császta, Ormospuszta és néhány tanya). Nyomólapjára állítva hossza 4.4 cm. A pecsét ábrázolásairól röviden: a hatágú csillag és a babérlevél kedvelt fragisztikai díszítések voltak, sok régi pecséten találkozhatunk velük. A szőlőfürt viszont már nem véletlenül került rá: Disznóshorvát kitűnő szőlőtermő hely hírében állott a 18. században, és ezt a pecséttel is jelezni kívánták a falu akkori vezetői. Egyébként forró viaszba nyomva, levelek lezárására, iratok hitelesítésére használták a fémbe vésett pecsétnyomókat a hajdani közigazgatásban; szerepük nagyjából a ma használatos bélyegzőkének felelt meg. 1831-ben az országon végigsöprő kolerajárvány itt is pusztított, 55 áldozatot követelve. Disznóshorvát a 18. század végére „kinőtte" középkori eredetű templomát. Bár 1774-ben nyugat felé bővítették, azonban az épület állapota fokozatosan romlott, s emiatt a 19. század elejétől a meglevő egyházi iratokban többször felmerült a templom renoválásának, illetve új templom emelésének az igénye, szükségessége. Ebből a célból pénzgyűjtés indult, mai szóhasználattal élve „társaA 18. század végéről származik a korabeli helyi közigazgatás egyetlen ismert tárgyi emléke, Disznóshorvát pecsétnyomója. Alakja ovális, anyaga sárgaréz, mérete 2,9x2,8 cm. Leírása: kétoldalt szimmetrikusan ívelő, lent masliban megkötött babérkoszorú, középen leveles szőlőfürtöt tartó alkar; felül középen hatágú csillag, két oldalán a községnév két tagjának kezdőbetűi: D és H. A pecsétnyomó nyele szintén sárgarézből készült, alakja négyszögletű.