Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Helytörténeti vázlat

dalmi munkafelajánlások" is érkeztek, és volt, aki természetbeni segítséget (követ, fát, meszet stb.) ígért. A kezdeményezések azonban nem vezettek eredményre, rövid idő múlva elhaltak, többnyire azzal az indokkal, hogy nincs elég anyagi ereje az egyháznak a nagy munka kivitelezésére. Végre 1859-ben sikerült megállapodni Kimer Eduárd poprádi (Szepes megye) építőmesterrel, aki el is készítette az új templom tervrajzát és költségvetését. A részletes kétnyelvű (magyar és német) számvetés fennmaradt, a terveknek azonban már nem találtuk nyomát. Kirner 5.261 forintért vállalta az építést, anyagköltséggel együtt. Ehhez járult még 2.076 forint szállítási és napszám-díj, így összesen 7.337 forintra rúgott a templomépítés költségvetése. Amint az idézett korabeli tudósításból kiderül, hamarosan hozzá is fogott a kivitelezéshez. De mivel az egyház pénze elfogyott, a munka egy idő után abbamaradt, és az új falak félig készen meredeztek a még álló régi templom körül. 1864-ben azután, „midőn az enyészet teljesen kikezdte", az utóbbit lebontották, és „a lelkész búcsúszavai hatása alatt az egész gyülekezet fájdalmas könnyekre fakadt". Csak másfél évtized múlva, 1879-ben épült fel teljesen az új templom, csonkán maradt tornya pedig még később, csupán 1896-ban készült el. Alig három évtized múlva, 1928-ban már szükségessé vált külső és belső felújítása. Ekkor nyerte el mai külsejét, amit a későbbi tatarozások már nem változtattak meg lényegesen. Az 1860-as években nagy kiterjedésű szénlelőhelyeket fedeztek fel a község külterületén, és a Sajó bal partján az elsők között indult meg itt a bányászat 1873-ban. (Korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű tevékenység folyt errefelé.) Több kis bányaüzem működött hosszabb-rövidebb ideig magánosok kezén. Az 1900-as évek elején két állami bányatelep épült ki a falu határában: Ormospuszta és Rudolftelep, amelyek egészen 1993-ig, illetve 94-ig, önálló községgé válásukig Disznóshorváthoz, illetve később Izsófalvához tartoztak. A szénbányászat révén óriási fejlődés következett be az élet minden területén. Új iskolák, egészségügyi és kulturális intézmények, üzletek, munkáslakások épültek, és a vasútvonal is elért ide. A népességszám néhány évtized alatt a korábbinak többszörösére