Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1520. - Hedvig tesseni hercegnő engedélyt ad Thurzó-Fugger rézvállalat részére, hogy a likavai várhoz tartozó területen ércfeldolgozó műhelyeket építsen, és az ottani erdőket szabadon használhassa. Wenzel 1883. 61-62. 1520. - A Thurzók megválnak a körmöci kamara bérletétől, és azt visszaadják az uralkodónak. A kamara cementező üzemét, és ezzel az aranybeváltás irányítását, illetve lebonyolítását azonban előzetesen függetlenítik a kamara szervezetétől, és kivonják annak ellenőrzése alól is. Az aranybeváltás folyamatát így egészen 1551-ig felügyeletük alatt tudják tartani, melyből hatalmas haszonra tesznek szert. A főkamaragrófi tisztséget 1524-ig Oder Veit látja el. Paulinyi 1936. 74-75., FKG. 1521. december 1. - Mária királyné levele a bányavárosokhoz, amely arra utal, hogy a bányavárosok már ekkor is az ő birtokában lehettek, bár ténylegesen a király csak 1522. február 2-án adományozta részére a hét alsó-magyarországi bányavárost, továbbá Breznóbányát és Korponát, valamint a városok területén művelt bányákat, illetve Huszt várát a máramarosi sókamarával és a sókamarai városokkal. A bányavárosok birtoklása kezdetben igen korlátozott volt a Thurzó-Fugger rézvállalat besztercebányai rézkoncessziója miatt, magukat a városokat is csak 1524-ben sikerült Mária tisztviselőinek átvenni. 1525-ben ugyan rövid időre Mária hivatalnokai átvették a besztercebányai rézkereskedelmet is, azonban 1526. áprilisában II. Lajos ismét bérbe adta a Fuggereknek a bányakamarát, és Máriának csak az urburát tartotta fenn. Mária 1523-ban hasonlóképpen bérbe adta a máramarosi sókamarát Artándi Pál királyi tanácsosnak. Wenzel 1880. 182., MOL 2001. DL 25016., DL 25017. és DL 32598., ABT I. kötet 107-108., Schmidt I. kötet 85. 1524. - Mária királynő főkamaragróffá nevezi ki Bohemus (Beheim) Bernátot. FKG.