Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

bányavárosokat : Körmöcbányát, Besztercebányát, Selmecbányát, Libetbányát, Újbányát, Bakabányát és a még mezőváros Fejérbányát (Bélabánya), valamint Breznóbányát és Korponát. A bányavárosokkal együtt ekkor még nem kerül a királyné kezébe a körmöcbányai bányakamara, de a királyi urburából már évi 8.000 Ftos évjáradékot kap. 1427-ben Zsigmond - cserébe a királynénak lekötött harmincadókért - a királynénak adományozza a felsorolt bányavárosok „mindennemű - arany, ezüst, ólom, vas - ércbányáinak az. urburáját", és neki adja „a körmöcbányai kamara arany és ezüstpénzverési jogát". A király egyedül a rézbányák urburáját tartja fenn magának. Mindezeket a királynénak új adomány címén adja élete tartamára a következő feltételekkel: „az adományokat a királyné élete végéig teljesen a maga javára használhatja fel, a királynak azok felhasználási módjába semmiféle beleszólása nincsen; egyedül az ezüstpénznek rézzel való keverési arányát és az arany-, illetve ezüstpénz értékének az ellenőrzését tartja fenn magának". Kívánatosnak tartja ugyanakkor, hogy a királyné a bányajövedelmeket és a pénzverés jogát adja évenként bérbe, és „e jövedelmek kezelésére egy contest nevezzen ki, aki a bányák emberei közötti ellentétek felett is ítélkezzék, és hogy a bányatiszteket és a pénzverés ellenőrzőit a királyné maga nevezhesse ki... Mindezen bányaés pénzverési jövedelmek, továbbá más királyi, most már királynői városok jövedelmeinek a kezelésére és a bírósági ügyek intézésére a királyné éppúgy nevezhet ki magister tavarnicorum reginaliumot, amint eddig volt felettük magister tavarnicorum regalium. Ha egyesek ennek a királynői tárnokmesternek az ítéletével nem lennének megelégedve, a fellebbezett ügyben a királyné dönt, akitől azonban még a királyhoz is lehet fellebbezni". 1440. március 8-án HT. Ulászló lengyel király úgy rendelkezik, hogy „midőn az ország javára és a hit védelmére hozzájárulását adta ahhoz, hogy őt az összes főpapok, főurak és nemesek nevében Magyarország királyává választották, ez a választás bizonyos felA városok 124 évig maradtak a királynők birtokában, amíg I. Ferdinánd 1548-ban magához nem váltotta őket.