Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai

1521. augusztus 27. - II. Lajos király rendeletében a pénzveréssel kapcsolatos és bányászati ügyekben parancsot intéz a bányavárosokhoz. A rendelet 39. cikkelyében előírja, hogy „mindenkinek jogában legyen bányát művelni és nyitni".

24 MOL 2001. DL 26254., Zakar 708-710. 1522. - A XIII. törvénycikk újra megfogalmazza azt az óhajt, hogy „ a királyi felség az ő erdélyi sókamaráit hozassa jó karba, amelyekből jó gondoskodás és szorgalom alkalmazásával évente körülbelül százezer forintja lehet, de gondoskodjék ő felsége, nehogy külföldi sókat hozzanak ebbe az országba ". CJH. 1523. - A XXVHI. törvénycikk ismét rendelkezik a bánya- és sóügyekről: „...a királyi felség a sókra és kamarákra meg az arany- és ezüstbányákra és a kiaknázható aranyra is úgy fordítson gondot, nehogy ő felségének a jövedelmeit és hasznait a szolgálatában levők közül valaki magához ragadja, és legyen gondja arra is,... hogy a bárhol talált és termelt ezüstöt és aranyat az eddig gyakorolt szokás szerint, kinek-kinek szabadsága és joga épségben maradása mellett a királyi kamarához beszolgáltassák. " A XXXIX, törvénycikk teljessé teszi az ország területén a földesúri bányaszabadságot: „Hogy arany és ezüst bőven legyen: engedje meg a királyi felség, hogy az arany- és ezüst-, valamint a réz és más érczbányákat mindenki szabadon mivelje. 1. §. És azok mivelésére idegen országokból is hivasson be munkásokat és bányászokat, és ezt nyilvános rendeletben tétesse közhírré. 2. §. És aztán méltóztassék úgy azokat, mint a mostaniakat az ő régi szabadságaikban megtartani és minden megtámadó ellenében megvédeni. " A szövegkörnyezet alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a rendeletet a király valamennyi bányavároshoz, vagy csak az erdélyi bányavárosokhoz intézte.