Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai
A X. törvénycikk előírja, hogy „a királyi felség kincstárnokának különösen a bányákra kell gondot viselnie... ", és a továbbiakban megismétli az 1518. évi XIII. törvénycikk előírásait. CJH, Schmidt I. kötet 84., ABT I. kötet 104. 1521. február 17. - II. Lajos a XVII. törvénycikkben foglaltak alapján - tekintettel arra, hogy „a török az ország határait erősen veszélyezteti és fenyegeti, úgy hogy az ország védelmére minden rendes és rendkívüli jövedelmet fel kell használni" - rendeletet ad ki az erdélyi sóbányák jövedelmezőségének emelése érdekében: „Midőn pedig az országtanáccsal arról tanácskoztunk, hogy az ország jövedelmeit miként lehetne szaporítani, arra az eredményre jutottunk, hogy a sójövedelem helyes kezelésére kell súlyt helyeznünk, mert a kezelés eddigi módja ránk és az egész országra nézve káros volt... ennélfogva új alapokra fektettük az. erdélyi sóbányák jövedelmének kezelését és ezen kezelési módozatokat pontokba foglalva, miheztartás végett Erdély és Magyarország összes lakosainak tudomására hozzuk. " A rendeletben szabályozza a kitermelt sókockák szabványos méretét, a salárium és más sójövedékek beszüntetését, királyi védelem alá helyezve mindenkit feljogosít a só szállítására és a sókereskedelemre, 23 és a jövőben csakis a sótermeléssel foglalkozó sóbánya-kamarákat tartja fenn továbbra is magának. Előírja, hogy „sót mindenütt, szárazon és vízen szabadon lehet szállítani, aki pedig a sót szállítókat erőszakos kézzel feltartóztatná, őket útjukban bármi módon akadályozná, vagy a sót tőlük erőszakosan elvenné, ha közrendű, főbenjáró büntetéssel, ha pedig nemesember, összes javainak elvesztésével bűnhődik", amely javakat azután a király tetszése szerint eladományozhatja. A rendelet a sóárusító kamarákat is megszünteti. A rendeletben a király megtiltja a székelyek sókereskedelmét is, de 1521. december 19-én ennek némiképpen ellentmondóan Segesvár városát és székét újra biztosítja a székely só használatában. Iványi 1911., SZO ül. kötet 214-215. Rendelkezik az addig kizárólagos királyi sóegyedáruság megszüntetésére.
