Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai

teljesítéséről. Emellett hat új pénzverő- és bányakamarát szervez Körmöcbányán, Szomolnokon, Szatmárban, Váradon, Erdélyben és Pécsett a már meglevő esztergomi, budai, szerémi és csanádi kamarák mellé. A 10 bányakamarából, valamint az elkülönült szlavóniai báni kamarából álló szervezet csak viszonylag rövid ideig marad fenn a Károly által létrehozott formában, idővel a pécsi, szerémi, lippai és váradi kamara is megszűnik. Az elkülönülten működő szlavóniai báni kamarát pedig T. Lajos szünteti meg 1351 decemberében. FCD Vin. kötet, 7. rész 153-154., Hóman 75-77. és 253-254., Benda I. kötet 198., Paulinyi 1936. 61-62., Ember 39-40. 1325. - I. Károly királyi nemesérc-beváltási monopóliumot vezet be az országban, és rendeletének végrehajtását - a nemesércek beváltását és pénz alakjában történő forgalmazását - a pénzverőkamarákra bízza. Az intézkedés szoros kapcsolatot teremt az addig általában függetlenül működő pénzverő- és bányakamarák (urburariatusok) között, majd 1338 után a bányakamarák beolvadnak a pénzverő-kamarákba. A király a pénzverő-kamarák bérbeadásakor kiköti, hogy „minden bányavárosban legyen egy királyi ház, hová minden ott kiaknázott aranyat és ezüstöt finomítás végett be kell adni, s azokat máshová, mint a királyi kamarába vinni nem szabad", és különösen kiemeli, hogy „a bányavárosokból nemesérceket kivinni nem szabad". Ezzel az intézkedésével gyakorlatilag megszünteti a veretlen arany és ezüst szabad forgalmát. Az év során megkezdik az aranyforintok verését Magyarországon. FCD Vni. kötet, 3. rész 238., 508., 4. rész 293., IX. kötet, 1. rész 197., 345., 356., 494., 554. és 620., X. kötet, 3. rész 117., Wenzel 1880. 346. és 349., Hóman 127-128. és 200-209., Paulinyi 1933. 65., Benda I. kötet 199. 1327. május 17. - I. Károly kiadja az első fennmaradt országos bányajogi rendelkezést, melyben a régi szokásjogtól eltérően úgy A kamarák kezelték a pénzverést, a pénz- és nemesérc-beváltást, a bányákat, a sómonopóliumot és a vámokat is. Személyzetük nem királyi vagy állami hivatalnokokból állt, hanem a kamara bérlőjével magánjogi szerződéses viszonyban álló alkalmazottakból, familiárisokból.