Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

Báthory Zsigmond, 1611-ben Báthory Gábor, 1649-ben Rákóczi György, 1652-ben HL Ferdinánd és 1696-ban I. Lipót is átírja és megerősíti. FCD Vin. kötet, 3. rész 353-356., , MOL 2001. DL 2539., Benda I. kötet 201. 1435. október 18. - Zsigmond király statútumot ad ki a mármarosi sóbányakamarák részére, mert „némely sókamara-ispánok és kamarások... a király tudta, engedélye és beleegyezése nélkül káros szokásokat hoztak be, és visszaéléseket követtek el, ennélfogva a király... a mármarosi sóbányakamarában a sóvágás, sóárulás és egyéb, a sójejtés körül szükséges munkálatok végrehajtását illető... rendelkezéseket és szabályokat" léptet életbe. A statútum részletesen meghatározza a sókamara ispánjának bírói és igazgatási feladatait, rendelkezik arról, hogy senki „a mármarosi sókamara területén sót el nem adhat, csakis az ispán vagy kamarás közbenjárásával", kedvezményekkel segíti elő új sóbányák megnyitását, továbbá megtiltja a sóvágók által tór-nak (túr-nak) nevezett összejöveteleket, és deklarálja, hogy a só vágóknak szabad költözködési joguk nincs, hanem oda vannak kötve ahhoz a sóbányakamarához, amelyben alkalmazva vannak, végül a huszti plébános és a vámszedő házát a sóvágók vonatkozásában menedékjoggal (asylum) mházza fel. Iványi 1911. 1472. augusztus 2. - Mátyás király a máramarosi öt várost: Huszt, Sigeth, Hosszu-Mező, Visk és Tecző oppidumokat megerősíti a régi királyoktól nyert összes kiváltságaikban, és megparancsolja a megye comesének, hogy ezeket a kiváltságokat tartsák tiszteletben. MOL 2001. DL 24898. 1486. - Beatrix királynő intézkedik a máramarosi koronavárosokkal és sókamarákkal kapcsolatban. Wenzel 1880. 162.