Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források
1492. - A máramarosi sóbányák sóvágói és egyéb munkásai a sóbányákban beszüntetik a munkát, és összehangolt sztrájkot folytatnak. Benda I. kötet 321. 1495. március 11. - Beatrix királynő rendelete a királyné máramarosi sókamarájának 1494. évi számadása ügyében. MOL 2001. DL 98434. 1498. április 28. - II. Ulászló adománylevélben szabályozza a máramarosi sóbányák munkásainak fizetését és juttatásait, illetve rendelkezik arra, hogy ha „új sóbányákat fedeznének fel... a bányászoknak szabadságukban áll a maguk részére ezer sót vágni". Elrendeli továbbá, hogy „Huszthon, Thechewn és Szigetben lakó sóvágóink minden esztendőben a mi kamaratisztjeink akarata és hozzájárulása szerint maguknak bírákat választhassanak és tehessenek, de mégis úgy, hogy a sóvágók ezen bírái a mi sóbányáink helyein semmiféle ügyben ítéletet ne mondhassanak, hanem hogy minden, bármilyen ügyletből felmerülő ügyet magukban a bányákban a mi kamaratisztjeink vagy az ő e végből kiküldött embereik ítélhessenek meg". &5 Nesnera 263-269., Jereb 2-3., Wenzel 1880. 429-431., Iványi 1911. 1499. február 17. - II. Ulászló király tudtul adja Sáros megyének, hogy „ a megye több nemese a kamarai sót megvetve, lengyel, külföldi csempész (divagus) és kifőzött sóval él, megrövidítve a királyi sójövedelmet. Meghagyja ezért a megyének, hogy ha a kamara emberei a nevezett sót fel kívánják kutatni, a megye küldje ki melléjük emberét, és foglalják le a talált sót és sós vizet, az ellenszegülőket pedig megfelelő eszközökkel, királyi tekintéllyel kényszerítsék". MOL 2001. DL 70335. 1504. május 14. - Anna királyné a mármarosi öt koronaváros számára kiváltságlevelet ad. Wenzel 1880. 162., Iványi 1911. Dr. Imre Manó fordítása.