Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

„... György mesternek, valamint általa örököseinek és örökösei utódainak adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk örökjogon és visszavonhatatlanul való bírás, birtoklás és megtartás végett valamely királyi falvainkat, amelyek Sarus vármegyében fekszenek, tudniillik Sowar-t, Sowpatak-ot,... azok összes haszonvételeivel és tartozékaival, valamint... Sowar-t a sóbányával, vagyis sókúttal... együtt...". Az oklevél szerint a kitermelt só nem királyi jogként, hanem a földterület tartozékaként illette meg annak tulajdonosát. FCD V. kötet, 3. rész 274-277., ÁUO XII. kötet 434-437., Knauz H kötet 295., Paulinyi 1923. 13-14., KBM. 1291. február 5. és augusztus 28. - III. András átírja TV. László oklevelét, majd újraadományozza Simon fia György mester számára a IV. László oklevelében írt birtokot. Szentpétery II. kötet 4. füzet 37. és 75., FCD VI. kötet 1. rész 123125., MOL 2001. DL 57223. 1299. - Az egri káptalan oklevele Sóvár birtokról. FCD VI. kötet 2. rész 213-215. 1379. - I. Lajos ércbányászatra jogosító adománylevelet ad a sóvári Soós család részére. FCD IX. kötet, 5. rész 322. 1428. - Oklevél „Petrus filius Georgii, et Nicolaus dicti Soos de Sowar, quaedam montana, sedfodina montana argenti, aurei, salium et aliorum quorumcunque metallorum in metis suis Judici" részére. FCD X. kötet, 6. rész 950-951. 1474. - Mátyás király megerősíti a Sóvárra vonatkozó korábbi privilégiumokat. Wenzel 1880. 179-180.