Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - A Kárpát-medence bányászatának és kohászatának fénykora

jövedelmező bányászat-kohászatból emelkedett volna magasabb társadalmi szintre, vagyis az itt képződő magas nyereség eredménye nem ezt a réteget erősítette-alapozta, hanem központi, állami elvonásra került. Ennek lett egyenes következménye, hogy a vastagodó tőke nélküli bányászság a XVII-XVIII. századra kiszorult a vállalkozásból, bérmunkássá süllyedt, a „kényszervállalkozóvá" előlépő kincstár kezén viszont, tőkehiány miatt - a Habsburgok mindig pénzszűkében voltak! - a hazai bányászat-kohászat pedig csak vergődött, éppen akkor, amikor - a mélységek, a bányavizek, az energiahiány, az egyre gyengébb minőségű ércek stb. miatt - éppen a beruházások fokozására lett volna égetően szükség.) A XVI-XVII. századi királyi Magyarországon a kincstár bányászati-kohászati bevételei továbbra is 30-35 %-ot tettek ki. A XVIII. század derekán - a török alóli felszabadulását követő békeévek mezőgazdaságból származó jövedelmeinek jelentős emelkedése ellenére - a bányászati-kohászati bevételek aránya továbbra is 30 % körüli volt. A XIX. század elejére a nemesfémpénzrendszer gyakorlatilag megszűnt, s az egyre polgárosodó gazdaság eredményeiben a korabeli adminisztráció rovataiból már nemigen lehet kimutatni a montángazdaság tényleges teljesítményének értékét. Végül néhány gondolatot és adatot a már említett két bányászati és kohászati fénykorszakról. Közismert, hogy I. Károly királyunk miután kemény kézzel és kiváló politikai érzékkel rendet tett a trónra törekvők és az oligarchák között, határozott kézzel és kiváló gazdasági érzékkel rendet tett az ország gazdaságában is, ezen belül, mint alapvető ügyben a montángazdaságban is. Az itáliai mintára bevezetendő aranyvaluta, aranypénzverés megteremtéséhez nélkülözhetetlen volt a hazai aranytermelés föifuttatása. A már ekkor sem csekély aranytermelés - mint említettük - túlnyomóan mosásból származott, így szinte ellenőrizhetetlen volt a bányaadó behajtása szempontjából, a kincstár jórészt csak kereskedelmi forgalomban juthatott volna a pénzveréshez szükséges mennyiséghez. Ha viszont aranyban gazdag érceket kutatnak föl, s azt termelik ki szakszerű bányaművekben, majd mechanikai előkészítés után valamilyen kohászati eljárással állítják elő a tiszta aranyat, akkor mindezt nem lehet titokban végezni, ellenőrzése, adóztatása megbízható lesz. Sőt, ha a költséges előkészítő és kohászati berendezéseket, épületeket maga a kincstár létesíti és üzemelteti, akkor egy uralkodói intézkedéssel bevezetett monopólium nemcsak kényszerbeváltást rendszeresíthet, hanem a beváltás nyereségkulcsát is önkényesen magasan állapíthatja meg. I. Károly ezt tette. Németföldről bányászszövetkezeteket hívott be, igen előnyös privilégiumokkal. Ezek tevékenysége során rohamléptekkel fejlődik ki Körmöcbánya, Asszonypa.taka (Nagybánya), Szomolnok, Aranyosbánya (Offenbánya) Újbánya, Rudabánya, Telkibánya, Szépbánya, Ida stb. város és bányászata, amely helyeken megépült kincstári előkészítőműveknél megtörténik a beváltás, majd a korábbi „ezüstvárosok"-ból (Selmecről, Gölnicről, Radnáról) az új „aranyvárosok"-ba, Körmöcbányára, Szomolnokra, Aranyosbányára, Asszonypatakára áthelyezett kamarai központokban elvégzik a szükséges metallurgiai műveleteket, s a közvetlen szükséglet és lehetőség szerint kiverik a megállapított mennyiségű aranypénzt. A pénzverés - amelybe nyilván beleértendő az ezüstpénzek veretése is - országos központja ettől az időtől egészen 1915-ig Körmöcbánya volt. Ahogyan a bányászati-kohászati bevételek aránya is jórészt becsléseken alapul, a termelt mennyiségek is különböző korok különböző történészeinek becsléseiből ismert. A tatárjárás utáni évtizedekre országosan évi 1.000 kg arany és 10.000 kg ezüst mennyiséget, az 1326 utáni évtizedekben pedig 1.500-3.000 kg arany és 10.000 kg ezüst mennyiséget becsülnek a XX. század történészei. Az utóbbi évtizedben publikált, okleveles forrásokon alapuló számításaim szerint amelyeket itt terjedelmi okokból nyilván nem részletezhetek - ezek a mennyiségek - nyilván hangsúlyozva a „jó szerencsén" alapuló bányászatból eredő igen erős ingadozások szükségsze-